Már hetek óta gőzerővel dolgoznak a korábban a Képcsarnoknak otthont adó Széchenyi utcai épületben. A galériás helyiség megtart valamit eredeti funkciójából, hiszen kulturális rendezvényeknek is otthont ad majd a maximum ötven fő befogadására alkalmas kávézó. A miskolci önkormányzat kifejezetten olyan bérlőt keresett, aki megőrzi a Képcsarnok gyönyörű belső lépcsőjét, pompás csillárját és korlátait. Madaras Péter és Kiss Roland lokálpatriótaként ezt maximálisan tiszteletben tartja. Azt mondják: nagyon is helye van a minőségi vendéglátásnak a belvárosban. Aki tehát nem hangos zenére, hanem hangulatos belső terekre, kulturális programokra, kiállításokra vágyik, az kitűnő alternatívára talál majd náluk. „Szeretnénk büszkék lenni arra, hogy gazdagabbá tesszük Miskolc kulturális életét” – mondják.
– A belvárosnak szerintünk is olyannak kell lennie – és ez megegyezik a városvezetés elképzeléseivel –, hogy az élményt adjon az ide látogató turistáknak, a miskolciak számára pedig kellemes kikapcsolódást nyújtson a hétköznapokban. Valljuk: minél több a minőségi vendéglátóhely, annál vonzóbb a belváros. Ennek szellemében nem egy éjszakai szórakozóhelyet nyitunk; a kulturált időtöltésre vágyó miskolciakat szólítjuk meg – mondják, a kávézó tulajdonosai, akik szoros kapcsolatban állnak a város kulturális életével – Péter a CineFest programigazgatója, Roland pedig jazz-zenész –, így megfelelő kapcsolati tőkével rendelkeznek, hogy művészeket csábítsanak kávézójukba. Kimondott cél: közösségi teret biztosítani kulturális programok megtartásához. Az emeleti galéria erre kitűnő helyszín; akár 20-25 fő is együtt élvezhet egy-egy felolvasóestet, kiállításmegnyitót. – Már többen fel is vették velünk a kapcsolatot a különböző művészeti ágakból. Jelezték, szívesen megjelennének nálunk programjaikkal.
Most még tartanak a belső munkák, a tulajdonosok kérésére egyelőre nem is készítettünk belső fotókat. Az mindenesetre már most látható, hogy a Képcsarnok értékei megmaradtak. Igazán különleges a belső lépcső íve, a gyönyörű korláttal és csillárral. Az exkluzív beltér kialakításában egy lakberendező is segítségükre van. Péter és Roland úgy fogalmaz: hangulatában és színeiben decens, de elegáns belteret álmodtak meg. A kávézó nevét is kitalálták már, de egyelőre nem szerették volna elárulni.
Megtartani az értékeket
A korábbi bérlő év elején mondta vissza a bérleti szerződést, ezért pályázatot írtak ki a helyiség bérlésére. Az önkormányzatnak komoly – főleg belsőépítészeti – elvárásai voltak az új bérlővel szemben. Szunyogh Lászlótól, Miskolc város főépítészétől megtudtuk: az olyan értékeket, mint például a lépcső, a korlátok vagy a csillár, mindenképpen meg akarták tartani. – Szerencsére volt olyan pályázó, akinek fontos volt a folytonosság megőrzése, még ha maga nem is műtárgyak kereskedésével kíván foglalkozni.
Tavasszal döntöttek
A Képcsarnok 1962-től működtette a Szőnyi István Galériát Miskolcon, egészen 2013-ig, az országos hálózat megszűnéséig. A bérlő feleségével 2008 óta vezette a galériát, 2014-től ez évig már saját vállalkozásban, Ex-Képcsarnok néven. A galériavezető szűkszavúan nyilatkozott lapunknak, mint mondta, nem kíván többet foglalkozni a múlttal. Elárulta azért, hogy a végső döfés a járványhelyzet volt; tavasszal döntöttek a bezárás mellett. – Nagyon szép másfél évtizedet töltöttünk el a Képcsarnokban. Nem munka, hanem egy életforma és egyfajta kulturális misszió is volt számunkra. Hiszen formálhattuk Miskolc ízlését, a kiállításokkal közösségi teret adtunk a polgároknak.
Megtudtuk, hogy a javarészt bizományban lévő műtárgyakat már visszaszállították a művészeknek. A vírushelyzetben, nagy szervezési munkával Erdélytől a Dunántúlig, az Alföldtől a Felvidékig bő 6 hét alatt közel 100 művészhez kerültek vissza az alkotásaik.
Ez volt az utolsó az országban
2013-tól sorra számolták fel a Képcsarnok galériákat, hogy aztán élelmiszerbolt vagy pékség üzemeljen a helyükön. Miskolc kivételével mindenütt meg is szűnt bennük a műkereskedelem, az országban egyedül az itteni galériának sikerült megőriznie a profilját, az önkormányzat segítségével. A város megvásárolta a Madarassy István által 1974-ben készített egyedi berendezést – egészen pontosan a fent említett korlátokat, csillárt – és a volt galériavezető saját vállalkozásában tovább üzemeltette a helyet. A nehéz gazdasági körülmények ellenére is talpon tudtak maradni, sikerült megőrizni a vásárlóközönséget, az érdeklődőket, köszönhetően a sorozatos kiállításoknak is.
A miskolci egyszintes, körgalériás helyiség – ami eleve képcsarnoknak épült – a város egyik legelegánsabb és legszínvonalasabb, külön kiállítóteremmel is rendelkező galériája volt, amely rendszeres, tematikus kiállításoknak is otthont adott. A kínálatban megtalálhatóak voltak a kortárs képző- és iparművészet hazai, valamint erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai magyar alkotóművészek élvonala által képviselt egyedi alkotások.
