Az I. világháború idején pusztító kolerajárványban elhunyt kilencszázhatvankettő katonát temették el a Sajó út mellett. Itt hozták létre ugyanis azt a barakk-kórházat pár hét alatt 1914-ben, amiben háromezer beteget tudtak kezelni egyszerre.
Ez a barakktábor volt a legközelebb a galíciai frontvonalhoz, ezért ide szállították a betegeket, sebesülteket. Koleratemetőnek az itt élők nevezték el, mivel ez a járványos betegség sok áldozatot szedett a katonák között. Pfliegler Imre tábori orvos vezetésével ötvennégy orvos dolgozott itt, illetve több nővér is a Magyar Vöröskereszttől.
Hetvennyolc nagyobb, nyolc kisebb barakképületből, és hét melléképítményből állt. Az első betegek már 1914. szeptember 28-án – szám szerint harmincnégyen – megérkeztek, létszámuk néhány nap alatt elérte a háromszázat. De volt olyan időszak is, amikor ezer betegről kellett gondoskodni.
Az évtizedekig elfeledett temető területét 1992-ben a Miskolci Városszépítő Egyesület tette rendbe. 2015 novemberében emléktáblát avattak a temető egykori kórházi kápolnájának romjainál abból az alkalomból, hogy az épületet száz évvel azelőtt, 1915. november 2-án szentelték fel. 2019 márciusában a Sajó utcai koleratemetőben egyebek mellett felújították a kápolna még meglévő bejáratát, belső járdát alakítottak ki, rendbe tették a területet, növényeket is ültettek.
Az idei megemlékezésen Ignácz Dávid jegyző, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal főigazgatója, Pfliegler Péter és családja koszorúzott. Megemlékeztek a Velünk a Város frakció, a Jobbik Magyarországért Mozgalom, az LMP Magyarország Zöld Pártja, a Magyar Történelmi Nemzetőrség, az 1956 Magyar Nemzetőrség, a CÖF Klub Miskolc és a Miskolci Polgárőr Egyesületek képviseletének nevében is egy-egy koszorúval.
