Ha Miskolcra egy testként tekintenénk, akkor az úthálózat jelképezné az ereket, míg a villamos vonalak az aorta és a véna szerepét látnák el. Idén 124 éve működik Miskolc „nagyvérköre”, ennyi ideje szállítja az utasokat minden nap keresztül a városon.
A kezdetekkor még a városhatáron kívül eső Tiszai pályaudvar és a Verestemplom között közlekedett a villamos, a mai 1-es viszonylattal megegyező vonalon. Ekkor még mindössze egy vágányon jártak a fémkerekek: három kitérőt építettek, ahol az egyik villamos megvárhatta, amíg a szembejövő elhalad. Először tartottak a miskolciak a villamostól: volt újságíró aki „házalakú száguldó szörnyetegnek" csúfolta az első néhány útja után. A város azonban hamar megszerette ezt a tömegközlekedési formát.
A szombati évforduló apropóján az MVK Zrt. egyik olyan villamosvezetőjével beszélgettünk, aki 1989-óta rója a síneket, és aki mindegyik, azóta üzemben lévő járművet irányított.
– Amikor a vállalathoz kerültem, akkor még csak az FVV CSM-4 villamosok jártak, ezeknek az itthon gyártott típusoknak volt a közismertebb neve a „Bengáli” – mesél a nyolcvanas évek végének miskolci közlekedéséről Molnár Attila. – Ilyen villamoson kezdtem, és évekig vezettem ezeket. Szerettem ezt a típust is, bár egy nagyon egyszerű konstrukció volt: a járművezetőn múlt szinte minden, ellentétben a mai járművekkel, amikben rengeteg eszköz segíti a villamos kezelését. A Bengáliban úgynevezett közvetlen kapcsolású kézi szabályozó volt: igazából a vezető kezén és fején múlott minden, nem voltak kontaktorok, amik a fékezési vagy menettulajdonságokat javították volna.
A 2000-es évek elején új típus váltotta az FVV-ket.
– Akkor érkeztek a bécsi villamosok: közel egykorúak voltak az elődjeikkel, de műszakilag sokkal fejlettebbek voltak. Az utasok és a járművezetők is szerették: nemcsak megbízható volt, de magasabb komfortérzetet is nyújtott.
Újhullám
Amikor a bécsi villamosoknak is „lejárt az idejük”, a vállalat új járművekre ruházott be.
– A Tátrák nagyon jó villamosok voltak, járművezetői szemmel nézve talán ez a típus volt a legjobb, amit vezettem. Műszaki tartalom szempontjából is kiválónak számítottak. Ezek pedálos villamosok voltak, így a vezetők mindkét keze szabad maradt.
A 32 éve kötött pályán levő villamosvezető kimagaslónak találja a ma futó, Pilsenben 2013-ban gyártott járműveket is.
– A mostani Skodák biztonsági szempontból jobbak, valamint az utasok számára nagy könnyebbséget jelent, hogy ezekben már van légkondicionáló is.
Molnár Attila úgy véli, a villamosvezető alapvető feladata, hogy „A” pontból „B” pontba szállítsa az utasokat, ám emellett van néhány egyéb követelmény.
– Nagyon fontosnak érzem az utasok és a járművezetők közötti kölcsönös tiszteletet, türelmet. Úgy érzem, ez kicsit kopott az utóbbi években. Amikor az utas valamilyen módon kontaktusba kerül a járművezetővel, akkor lényegesnek tartom, hogy ez udvarias formában történjen. Amikor elkezdtem a szakmát, a villamosokon még fülke sem volt: közvetlen kapcsolatban állt a vezető az utazóközönséggel. Persze beszélgetni akkor sem volt szabad, de úgy érzem, az a forma kicsit személyesebb, barátságosabb volt.
Ennek az alaptételnek a bizonyítására megosztott velünk egy aranyos történetet is.
– A Vasgyártól kanyarodtam ki, a megállóban felszállt egy idős hölgy. Szemöldökét összevonva mondta, hogy legközelebb igazán állhatnék kicsit közelebb is a peronhoz. Ránéztem, és tisztelettudóan annyit mondtam, hogy rendben, legközelebb megpróbálom.
