Miután 1927-ben elindult az építkezés, két évre rá át is adták az akkori Urak (ma Petőfi Sándor utca) és Teleki Blanka utcák kereszteződésében álló épületet (ma itt a Miskolci Járási Hivatal üzemel). Az intézmény vidéken több telephellyel is rendelkezett, itt már kezdettől fogva működött a nevelőszülői rendszer, majd a gyerekek 15 és 18 éves koruk között voltak az Urak utcai épület lakói, ezen időszakuk alatt az intézet munkatársai igyekeztek a fiatalokat munkához juttatni.
"elsőrangú szanatóriumra emlékeztet"
Ahhoz, hogy betekintést nyerhessünk az árvaház mindennapjaiba, a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap egy 1936-ban íródott cikke siet segítségünkre, amelyben így fogalmaz a szerző: „Gyermekmenhely… ez a szó valami önkéntelen gondolattársítása folytán mindig Dickens szegény kis Twist Olivérjával egyszerre jut az eszünkbe. De csak addig, míg egy szép nyári délelőttöt fölhasználva, látogatást nem tettünk az állami gyermekmenhely Urak utcai épületében.
Belépünk a kapun. Szépen gondozott utak, park, szökőkút. Az épületből szinte kívülről sugárzik a rend és tisztaság. Először az irodába megyünk, s megkérünk egy tisztviselőt, kalauzoljon végig az intézetben, majd Pálfalvy Ferenc kíséretében megkezdjük a körsétánkat. A földszinten várószoba, az ország talán egyik legpompásabb röntgen és kvarz-felszerelése, laboratórium. […] Ami az embert legjobban megragadja az az aprólékosságig menő rend és tisztaság mindenfelé. Sehol egy porszem, minden a helyén. Az épület világos termeivel, fehér terítőivel, virágcsokraival egy kitűnően berendezett elsőrangú szanatóriumra emlékeztet. Sehol egy síró gyermek. A kicsinyek is érzik a mindenfelől feléjük sugárzó nagy-nagy szeretetet.”
A fent idézett termeken túl az első és második emeleten a lakószobák korosztályok szerint voltak kialakítva, amelyeket beépített szekrényekkel és a korszak legmodernebb fűtés- és világításrendszerével látták el. A központi épületen túl négy vármegyében összesen 16 teleppel rendelkezett az intézet miskolci kirendeltsége, amelyekben a már idézett 1936-os újságcikk tanúsága szerint mintegy 3000-3200 gyermeket tartottak nyilván.
A fordulópont
Az intézmény túlélte a második világháborút annak ellenére, hogy más szervezeteket is elszállásoltak az épületben. Majd 1951-ben jött a fordulópont, amikor az intézmény egészségügyi és szociális tevékenysége két külön intézményben folytatódott, így az Urak utcai épületet gyermekkórházzá alakították. A megnyitóról az Észak-Magyarország így írt: A földszinten több teremben helyezték el az egy éven aluli csecsemőket, míg az emeleti termekben az 1-3 éves és nagyobb gyermekeket. A csecsemőknél jól felszerelt tejtemperáló, öblögető berendezés, hűtőszekrény és egyéb korszerű berendezések állnak rendelkezésre. Van külön kis laboratórium, röntgen gép, 50 ágyas gyermekkórház. Az egészében 124 ágyas intézményben még a gondozottak vannak többségben.”
Dacára a modern körülményeknek, az intézményt 1974-ben összevonták a megyei kórházzal, majd két évvel később az újonnan épített komplexumban összesen 563 ágyon folytatódott a gyermekek gyógyítása. Ekkor jött létre a környékbeliek által csak „GYEK”-nek hívott Gyermekegészségügyi Központ, ami a mai napig felel a megye gyermekellátásáért. Az árvaház 1951-es költözését követően 1973-ban talált új otthonra az Egyetem utca 1. szám alatt létesített ún. Gyermekvárosban.
