Néhány hete mutattuk be népszerű „Akkor és most…” rovatunkban a néhai diósgyőr-vasgyári kórházi kápolnát. A régi képeslap még az épület fénykorát mutatja, Juhász Ákos fotóriporterünk felvétele pedig azt, hogyan néz ki ma. A fotópár megjelenését követően egyik olvasónk arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a kápolna 2017 óta ismét üzemel. Találkozót kértünk a közösségtől, meséljenek az épületről, illetve hogy milyen céllal kezdték el több mint hatvan év eltelte után ismét használni a majdnem elfeledett kis kápolnát. Az épületben Bárcziné Sowa Halina, a kápolnát látogató hívek egyike, nem mellesleg a Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat elnöke kalauzolt minket.
Az épület nagy része üres: nincsenek már bútorok az egykori igazgatósági szárnyban és a gazdaságiban sem, mint ahogyan a nővérek néhai lakhelye, az első emelet is üres. Kivéve a kis kápolnát, amit az elmúlt években a hívek rendeztek be újra – kezdte Bárcziné Sowa Halina.
Szerzetesrend használta
- A Jézus Szíve kápolna is, amely elsősorban a kórházban szolgálatot teljesítő Assisi Szent Ferenc lányairól elnevezett apácarend tagjainak biztosította a mindennapi szentmise látogatásának lehetőségét. A közelben lévő plébániatemplom papjai minden nap szentmisét celebráltak a kápolnában, ahol az apácákon kívül gyakran megjelentek a kórház orvosai, betegei, valamint a közelben lakó hívek – idézi fel a régmúltat.
A templom jövője a második világháborút követő években lett bizonytalan. A kommunista rezsim az egyházak háttérbe szorításával és a szerzetesrendek azonnali feloszlatásával kezdte meg regnálását.
Méltatlanul számolták fel
„Kortárs szemtanúk beszámolói szerint az 1950. év nyarán a kórház apácáit összegyűjtötték, és a miskolci szeméttelepre szállították az ÁVH emberei, ahol rájuk fogott fegyverekkel kényszerítették őket arra, hogy azonnal vegyék le szerzetesi öltözéküket, és a szemét között keressenek maguknak ruhákat. A nővérek kényszerűen teljesítettek a parancsot, majd többen közülük ápolóként visszatértek a kórházba - immár civilként - szolgálni az arra rászorulókat” – teszi hozzá Bárcziné Sowa Halina.
Ezzel egy időben a kápolnában megszüntették a szentmiséket, az oltárt, a szobrokat, a padsorokat, a harmóniumot és a többi berendezési tárgyat a néhány száz méterre levő plébániatemplomba menekítették át a hívek. Az üres kápolnát bezárták, később pedig a falakon található freskókat is lefestették, majd ezután tanácsteremként vették birtokba az egykori szent helyet, mely pártgyűléseknek, tanácskozásoknak, nyugdíjas-búcsúztatásoknak és egyéb munkahelyi összejöveteleknek a helyszínéül szolgált közel hatvanhét esztendőn át.
Az emlékezetben végig élt
Később azonban az idősek elbeszélései alapján kezdték el a hívek keresni a vasgyári kórház kápolnáját. Miután rátaláltak, tárgyalások kezdődtek a kis gyülekezet és a kórház vezetése között az egyébként állami tulajdonban lévő épület kápolnává történő visszaalakításával kapcsolatosan. A tárgyalások és egyeztetések eredményre vezettek, a kórház vezetése úgy döntött, hogy szentmise és egyéb liturgikus célokra átadják a kápolnahelyiséget.
- Hála Tilosanec atyának, sikerült oltárt szerezni, majd ezután hozzáláttak a hívek a kápolna szerény berendezéseinek beszerzéséhez. Az előkészítő munkálatok után 2017. május 14-én délután 5 órakor Introibo ad altare Dei imádsággal kezdődően újra a hagyományos szentmise csendült fel a sokat megélt falak között. Külön örömünkre szolgált, hogy az első szentmisén a hívek között helyet foglalt egy olyan 92 éves idős hölgy is, aki ennek a kápolnának rendszeres látogatója volt az 1940-es években. Bízunk benne, hogy a jövőben a kápolna a katolikus hit fellegváraként most már hosszú időn át működhet, és az oda betérő emberek méltó körülmények között vehetnek részt a Legszentebb Áldozat bemutatásán – zárta Bárcziné Sowa Halina, aki köszönetet mondott a kórház egykori, valamint Miskolc jelenlegi vezetésének is azért, hogy a kápolna a tulajdonosváltás után is folytathatta működését.
Korában ezt írtuk az épületről
A Vasgyári kolónia területén az első „betegszoba” 1882-ben kezdte meg a működését, a kórházat pedig 1898-ban kezdték el építeni a Kerekdomb tövében. Az 1901-ben átadott intézmény a maga korában modernebb volt a városi közkórháznál. Bővítése 1940-ben kezdődött, először a belgyógyászati pavilon készült el, 1941-ben a szülészet. Az együttes harmadik eleme a felvételi épület és nővérotthon, amely az akkori kórházegyüttes bejáratánál lévő első épület volt. Fent, a már említett funkciókon kívül itt kapott helyet a kórházi kápolna. Később az egészségügyi intézmény igazgatósága is működött itt. 2008-ban szervezetileg összevonták a Semmelweis-kórházzal, a 2017 utáni egészségügyi átszervezéseket követően pedig szinte kiürült az intézmény, ez az épület is üresen áll.
