Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy minden önkormányzat bürokratikus, szabályok által szigorúan behatárolt keretek között működik. Bár állampolgárokként sokszor ebben a hátrányokat látjuk, a rendszer fontos, mert ez biztosítja a törvényességet, és egyáltalán a működést.
Ebbe az egyébként nehézkesen formálható világba jött be a részvételi demokrácia újszerű elképzelése, ami nagyon tömören annyit fed, hogy az állampolgárok véleményeikkel, érdekeik mentén beleszólhatnak a döntéselőkészítési folyamatokba. De hogyan tud ez jól működni egy olyan hivatali rendszerben, amely tulajdonképpen természeténél fogva idegen ettől az elképzeléstől?
Többek között erre kereste a választ az eltelt közel két év, amely alatt a részvételiség több módszerét próbára tette a várost – például a közösségi gyűléssel – és dedikált munkacsoportban osztották meg egymással a módszertani tapasztalatokat az érintettek. Mindezek eredményeként született meg Miskolc Megyei Jogú Város Állampolgári Részvételének Koncepciója, illetve alakulhat meg a Miskolci Civil Partnerségi Tanács, amelyek közgyűlési elfogadásuk esetén hivatalosabb keretek között folytathatják a részvételi demokrácia integrációját az önkormányzat működésébe.
Rend a lelke mindennek
Mint Kovács Kamilla civil részvételi referenstől – aki koordinálta a dokumentum mögötti szakmai munkát – megtudjuk: részvételi, és partnerségi munkacsoport dolgozott azon a koncepción, amely most összeállt. A referens kihangsúlyozza, hogy a bejegyzett civil szervezetek és az informális állampolgári közösségek önkormányzathoz való viszonyát helyezi keretek közé a dokumentum. Ennek köszönhetően letisztázódik annak módja, miként tudnak bekapcsolódni a döntések előkészítésbe az említett felek.
A gyakorlatban olyan elemeket kell elképzelni, hogy például az önkormányzati szakbizottsági ülésekre tanácskozási joggal rendelkező delegáltat küldhetnek majd a szervezetek, közösségek. Ezek a találkozók egyébként bárki számára nyilvánosak; a plusz itt az, hogy fel is szólalhatnak a küldöttek és közvetíthetik a közösségük véleményét, illetve érdekeit.
A Civil Partnerségi Tanács (CPT) egy másik eleme ennek a koncepciónak. Az önkormányzatnak jogában áll létrehozni olyan véleményező testületeket, amelyek segítik a munkáját – tudjuk meg Kovács Kamillától. A CPT ilyen, funkcióját tekintve pedig általánosan tárgyalja a civil ügyeket. Azért tartozik ez az egész a részvételiségi koncepció égisze alá, mert a testületben az érintett civil szervezetek és állampolgárok oszthatják meg tapasztalataikat.
Mindemellett a dokumentum arra is kitér, hogy a részvételi demokrácia eszközeit miként alkalmazza a város. A szakirodalom szerint a részvételiség négy szinten történhet meg, ezek: a tájékoztatás, a konzultáció, a párbeszéd és a partnerség. „A miskolci koncepció ezekhez kapcsolódóan fejti ki, hogy melyikhez milyen konkrétumokat tud a város teljesíteni.” – összegzi a referens.
Konkrét példaként elhangzik, hogy amikor megszületik egy önkormányzati rendelet, azt a közzétételi kötelezettségnek megfelelően feltöltik a város honlapjára, azonban ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az információ ténylegesen célba ér. A tájékoztatási részvételi láb jegyében a koncepció leszögezi, hogy ennek a kommunikációnak működnie kell.
Az első lépcsőfok az egyik legfontosabb
Az önkormányzat rendelkezésére álló több féle, részvételiséget erősítő és biztosító eszközök egyike a részvételi pontok tervezett létrehozása. Ez egy hangsúlyos része a koncepciónak. „Segítik az állampolgári közösségek szerveződését, illetve azt, hogy az elgondolásaik megérkezzenek a döntéshozók elé. Ez tulajdonképpen egy szakmai támogatás.” – definiálja Kovács Kamilla.
„Az Állampolgári Részvételi Koncepció egy olyan elképzelés, ami azt mutatja, hogy a városvezetés a részvételi demokrácia eszközeinek a használatára törekszik. Ez egy jó kiegészítés lehet a képviseleti demokrácia mellett.” – összegez a referens. A közgyűlési előterjesztés és maga a dokumentum ide kattintva olvasható el.
(Borítókép: A közösségi gyűlés résztvevői a Városházán a gyűlés alatt megfogalmazott állampolgári javaslatok átadásakor; MiNap-archív; Fotó: Juhász Ákos)
