Március 15-én pedig kokárda formájában a szívünk fölé tűzzük nemzeti színeinket. De vajon tudunk-e ennél többet a három színről?
Többek között azt, hogy 1848. március 23-án elfogadott XXI. törvénycikk tette kötelezővé a zászló használatát a közintézményeken és a hajókon. 2014 decemberében pedig március 16-át a magyar zászló és címer napjává nyilvánították. Eredetileg március 23-át szerették volna, ám ez a nap már nagyon régóta a magyar-lengyel barátság emléknapja.
Nemzeti zászlónk hosszú fejlődés során alakult ki. A magyarok - a krónikák tanúbizonysága szerint - fekete turulmadárral díszített vörös zászlók alatt harcoltak. E hadijelvényeket később felváltották a szentek képeivel kivarrott zászlók. (Például Szent István „Szent György és Szent Márton zászlaja alatt" vonult csatába.) Később a vörös-ezüst sávos zászló (esetleg kiegészítve az uralkodó dinasztikus színeivel) vált általánossá.
Az Árpádok óta a piros és a fehér jelképezi Magyarországot, a zöld pedig később csatlakozott a duóhoz, amelyből így lett trió. Ebből a hármasból végül a magyar forradalom alkotta meg a zászlót a francia trikolór mintájára. Majd a romantika ehhez jelentéseket is társított, a piros az erőt, a a fehér a hűséget, míg a zöld a reményt jelenti.
Bár a XV. századtól egyre gyakoribb a vörös-ezüst-zöld sodrás az oklevelek pecsétjeinek selyemzsinórzatán, illetve olykor a hadizászlók peremfogazatán is megjelenik, valójában csak 1806-ban írják le a ma is használatos sorrendben, s csak az 1848. évi XXI. törvénycikk írja elő hivatalosan először a „piros-fehér-zöld" színek használatát.
