Szabad fordításban ez annyit tesz: városi legenda. Egy olyan érdekesség, ténynek tetsző állítás vagy sztori, amit könnyen elhiszünk, sőt, megosztunk, beszélünk és posztolunk róla, mondhatni, szájtról szájtra terjed. Felkapott történet például, hogy a Lánchíd kőoroszlánjainak megalkotója a híd első öngyilkosa lett, miután megtudta, hogy kifelejtette a nyelveket az oroszlánok szájából. És azt tudta, hogy brit tudósok bebizonyították, életünk során több száz pókot nyelünk le álmunkban?
Nos, valahogy így kell elképzelni a városi legendák témakörét. Ha ez megvan, itt az ideje, hogy megismerkedjen a miskolci bujdosópohár történetével. A poént, hogy ki a szerző, egyelőre nem lőjük le, a lényeg, hogy a rejtélyes sztoriban nehéz megállapítani, mi igaz, mi nem, mert mesteri módon szövi az alkotó a tényeket a hoaxba.
» „… az Murrat pohára igen spetzialéja (különlegessége – a szerző) Miskoulcz várasának” írja Bél Mátyás 18. századi geográfiájában « - kezdődik az a tanulmány, ami behozza ezt a legendát a köztudatba. E szerint Murrad, egri belerbég 1636-ban rajtaütött Miskolcon, maga elé gyűjtve a város elöljáróit, hogy adják elő az avasi pincékben eldugott kincseket. A vezetők azt mondták, bár valóban drága kincset őriznek a pincékben, nevezetesen bort, ám az igazhitű muszlimoknak az nem érték. A bég azonban úgy gondolta, hogy ahol bor van, ott pohárnak is kell lennie, ami lehet ezüst, de akár arany is. Ám csalódnia kellett. A pincékben mindenütt csak fakupákat talált. Azonban egy áruló megsúgta, keresse Mátyás király poharát, és abból igyon: így ismerheti meg az igazságot. Még a pohár rejtekhelyét is elárulta: a templom fölött volt valahol eldugva. A miskolciak kénytelen-kelletlen előadták az ereklyét, majd mustot töltöttek bele, azt itatták a török nagyúrral. Ez után jött a csoda: a bég belekóstolt az italba, letette a poharat és elvezette embereit a városból. Nem raboltak, nem fosztogattak, még gyújtogatni is elfelejtettek. A legendának folytatása is van, de ezt nem részletezzük, akit érdekel, lapozza fel az Észak-Kelet Átjáró kiadványait, vagy keressen rá az interneten.
A lényeg, hogy a fenti sztori ordas kamu, ám az írást szerzője annyira jól tálalta, hogy még olyan neves várostörténészek sem láttak benne elsőre kivetni valót, mint Dobrossy István, a levéltár egykori igazgatója. Ez a szerző pedig nem volt más, mint Szunyogh László, a város jelenlegi főépítésze, aki számos lenyűgöző, valós alapokon nyugvó írása után követte el ezt a csínyt még 2015-ben.
Ennek nyomán készült el a miskolci bujdosópohár, ami az áprilisi Kvaterkán debütált, és amit szeretnének az avasi boros programok védjegyévé tenni. Burgony Péter, a Miskolci Borbarátok Egyesülete elnökségi tagja vette szárnya alá Miskolc városi legendáját, és készíttetett olyan mázas poharakat, amiknek domború az alja, nem lehet letenni őket: így sosem felejtik el a tulajdonosai, hogy – italukba kortyolva – rá-rákóstoljanak az igazságra is beszélgetés közben.
