Ne mondja már, hogy ez a posta is bezár?! - ez a mondat fogadott november 10-én, csütörtökön a Pátriában, a 4-es posta előtt, ahogy megérkezvén kivettem a fülemből a fülhallgatót. A mondatok egy idős néni száját hagyták el, aki épp akkor olvasta el a kifüggesztett tájékoztatást, ezért megkérdezte a mögötte érkező urat.
Ő már nem várta meg a választ, így a néni már tőlem kérdezett tovább: akkor most majd hol fizetem a csekkeimet, hol adok fel levelet? Mondtam neki: hát fogalmam sincs.
Aztán megbeszéltük: azért járunk ide, mert egyrészt közel van, másrészt a Hősök terei 1-es, és a Szinvaparkban található 3-as posta mindig zsúfolt, ehhez képest itt, a Pátriában többnyire csak élénk a forgalom. A Magyar Posta nem így látja, szerintük a miskolci 4-es tipikusan alacsony forgalmú posta, aminek zárni kell. Energiaválság van, na.
Tény: az elszabadult energiaárak miatt a kis-, közép- és nagyvállalatokhoz, az önkormányzatokhoz, intézmények sokaságához hasonlóan az állami cégeknek is biztosan kell most spórolnia. Kérdés: a postákkal kell-e kezdeni. Azokkal a hivatalokkal, amelyekről középiskolában még úgy tanultam, hogy az alapinfrastruktúra részei. Én ráadásul egy belvárosi hivatalt hoztam példának, itt lesz néhány kilométerre posta. Szirmán, Martinkertvárosban, Hejőcsabán vagy Miskolctapolcán viszont nem lesz, csak jóval messzebb.
A halállistán szereplő posták mindenesetre most, mire Önök ezeket a sorokat olvassák, már bezártak. Folytatás az ígéretek szerint tavasszal, ha... Ha, mert vannak, akik attól tartanak, ezek a hivatalok már nem nyitnak ki.
Ne hallgassuk el persze azt sem, sokak ma már megkérdőjelezik a postahivatalok létjogosultságát is."Ki jár ma még postára? Minden elintézhető online!" - mondják. Viszont az időseink: nagymamáink, nagypapáink lehet, hogy már nem is akarnak átállni, nekik kell a posta. És bár használja az én generációm, sőt a nálam fiatalabb generáció is az internetet, van, akinek még kell a posta. Ragaszkodott hozzá mellettem például az a huszonéves egyetemista pár is, akikkel csütörtökön a várakozás közben beszélgettem. Emberi az indok: ide jövünk, mert olyan kedvesek a hölgyek, mindenben segítenek, és mindig van hozzánk pár kedves szavuk - mondták.
Én is így gondolom. A 4-es postán csütörtökön nyomasztó csend volt. Szomorúan álltak sorban az ügyfelek, és nem volt vidám az a néhány ügyintéző sem, aki még dolgozott. Aztán sorra kerülve, a pultban ülő hölggyel megállapítottuk, én 14 éve járok oda csekkekkel, levelekkel, ő meg több mint 20 éve dolgozik ott. Ő győzött.
Most én máshova járok majd, ő pedig máshol dolgozik. Én jobb híján a Hősök terét vagy a Szinvaparkot választom majd, de neki még fogalma sincs, melyik hivatalba ültetik be. "Ahol szükség lesz rám épp", mondta keserűen. Úgy búcsúztunk: tavasszal ott, a 4-es postán találkozunk. Úgy legyen.
