Gyakori, hogy rászoruló emberek, általában ingatlanuk átruházása ellenében, tartásuk biztosítására szerződést kötnek.
Tartási szerződés alapján, a tartásra kötelezett, a tartásra jogosult szükségleteinek megfelelő kielégítésére, a tartásra jogosult, tehát az eltartott, ellenérték teljesítésére köteles. A tartási szerződést írásba kell foglalni és a szerződést ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni.
A tartást nyújtó fél (továbbiakban: kötelezett) kötelezettségét a szerződésben kell rögzíteni, részletezni. Ez általában kiterjed a tartásra jogosult (továbbiakban: Jogosult) élelmezésére, gondozására, betegsége esetén ápolására és gyógyíttatására, halála esetén illő eltemettetésére, valamint a lakás takarítására, a mosásra, esetleg a kert gondozására. A tartást a szerződésben foglaltak szerint, rendszeresen és folyamatosan kell biztosítani, a késedelem veszélyezteti a szerződés célját, a jogosult eltartását, és megrendítheti a kölcsönös bizalmat is.
Általában a kötelezett személyesen köteles teljesíteni, de a felek ettől eltérően is megállapodhatnak. A jogosultnak és a kötelezettnek nem kell feltétlenül közös háztartásban élnie. Amennyiben a kötelezett nem természetbeni tartást vállal, hanem havonta egy meghatározott összeget fizet a jogosultnak, akkor életjáradéki szerződésről beszélünk.
Életjáradéki szerződés alapján a járadék fizetésére kötelezett fél, a jogosult javára, annak haláláig, meghatározott pénzösszeg fizetésére, a jogosult ellenérték teljesítésére köteles.
Az életjáradékot havonta előre kell teljesíteni. A jogosult a hat hónapnál régebben lejárt és alapos ok nélkül nem érvényesített járadékot bírósági úton nem követelheti.
Az életjáradéki szerződésre egyebekben a tartási szerződés szabályait kell alkalmazni.
