Rendre szembejön a közösségi oldalakon, hogy a határ menti magyarok a szomszédos országokba járnak tejért, húsért, zöldségért, de akár a mosószert vagy a vécépapírt is ott szerzik be. A miskolciaknak főleg Lengyelország - ott is a katicás logójú élelmiszerlánc, a Biedronka - az úticél. Nem véletlen, hiszen olyan - a magyarhoz képest jóval alacsonyabb - árakon kaphatóak lengyel élelmiszerek, hogy érdemes megfontolni az ottani vásárlást.
Az egyik miskolci nyugdíjas olvasónkat barátnője invitálta arra még tavaly, hogy induljanak el egy bevásárlótúrára. A krumplit, hagymát, sárgarépát egész télen 100-150 forint között lehetett kapni, de például a petrezselyemgyökér kilója az itthoni feléért kapható ma is, a fokhagyma pedig az 1990 körüli ár helyett ott 990 forint. De a sajtfélék, a tejtermékek, a felvágottak is legalább 50 százalékkal kevesebbe kerülnek.
Olvasónk azonban főleg a mosószerek és tisztítószerek árán hűlt el: amíg itthon egy 16 darabos Persil kapszula 4 ezer forint körül van - akciósan! -, addig ott az akció nélküli ár 30 zlotyi, tehát 2500 forint körül alakul. Összességében úgy vélekedett olvasónk, hogy amióta "lengyelbe" járnak, azóta láthatóan kevesebbet költenek élelmiszerre. Sőt olykor a szomszédnak, bárátoknak is "feltankolnak".
Egyre több a magyar szó a dél-lengyel Krynica-Zdrój kis Biedrovkájában is, telefonon a kezükben számolgatják az árakat az emberek. A többség Ózdról, Kazincbarcikáról érkezik, de sok miskolcival is lehet találkozni egy-egy szombaton. Az út nemcsak magyar személyautókkal, hanem furgonokkal van tele, amik jól megpakolva érkeznek haza. Sok kiskereskedőnek aranybánya ez a beszerzési hely.
Egy másik nyilatkozónk Nyékládházán él, évek óta jár Krosnoba, először bútorokért és építőanyagért mentek, de ma már az élelmiszer-beszerzést is itt oldják meg. Úgy tapasztalja ő is, hogy egyre több baráti társaság indul neki szombat hajnalban. Krosno ugyan kicsit távolabb van, de nagyobb a választék, nemcsak élelmiszerből, de ruhaneműből is - utóbbit szintén itt vásárolják már döntően.
A csoportos fürkészés és portyázás nem ismeretlen a magyarok számára, gondoljunk csak a '80-as évekre, amikor konvojok indultak Bécsbe olyan árukért, amiket itthon nem vagy csak nagyon drágán lehetett beszerezni. Ott tartunk, hogy több mint 10 év, és eurómilliárdok érkezése után leköröznek minket a környező országok: olcsóbb az élet, mint nálunk.
Hogy mi miatt lehet ez, arra részben a Spar Magyarország ügyvezető igazgatója is megadta a választ a héten az Indexen közölt interjújában: Heiszler Gabriella szerint a szakmai szervezetek és a piaci szereplők „hiába érveltek” az élelmiszerárstop ellen, mivel az „politikai kommunikációs eszköz” is egyben, így várható volt, hogy marad.
- „Most abban bízunk, hogy a nyár elején kivezetésre kerül az intézkedés. Amikor ez majd megtörténik, hónapokig nem adunk el cukrot, lisztet, étolajat, az borítékolható, a többi termékkategóriánál is hosszú hetekbe telhet majd a piac regenerálódása” - fogalmazott, hozzátéve: az infláció letörése is „a korábban vizionáltnál jóval kisebb lépésekben zajlik”.
Elmondta azt is, hogy „nincs annyi burgonya, tojás, sertéscomb vagy csirkemell, amekkora pluszkeresletet generált az állami beavatkozás”.
- „Csak az élelmiszerárstopon heti mintegy 250-300 millió forintot bukunk, többet, mint a különadón. Az más kérdés, hogy változatlanul nincs profit, nemhogy extraprofit” - tette hozzá.
És rámutatott arra is, hogy „a lengyelek és a románok is elhúztak mellettünk, miután az előző uniós ciklus forrásaiból náluk jóval nagyobb mértékben részesült az ágazat” - mondta.
