Biztos voltam benne - hümmögtem magamban akkor, amikor a világjárvány csendesedésével elkezdtek megjelenni az olyan cikkek, melyekben cégvezetők, pszichológusok és további szakemberek beszélnek arról, hogy a hatékonyság és a munkavállalók lelkiállapota tekintetében is sokkal több szól az irodai munkavégzés mellett. Magyarul, hogy a home office-nak az emberek többségénél inkább negatív, mint pozitív hatása van.
Az elmúlt másfél évben persze mindenki megtapasztalhatta, hogy milyen ez, hiszen a lassan mögöttünk hagyott koronavírus-világjárvány legdurvább időszakában az egész világ hazaköltözött. Nekem duplán furcsa volt, hiszen 2020 márciusában csatlakoztam másodszor a MiNap csapatához, épp egy nappal azelőtt, hogy leállt volna a világ. Szóval a részben teljesen új közösségben home office-ban kezdtem. Májusban tértünk csak vissza a szeribe, és akkor az újraegyesült szerkesztőség meg is fogadta: többet ilyet nem! Hónapokkal később jött a második hullám, és tényleg bent maradtunk, onnan dolgoztunk. Tettük ezt azért, mert egyrészt mindenki rosszul élte meg a kötelező otthoni munkát, másrészt a saját bőrünkön és termékeinken is éreztük: ez így egyáltalán nem hatékony (önök is emlékezhetnek rá, a Miskolci Napló például ebben az időszakban mindössze négy oldalon jelent meg).
Nem volt nálunk a bölcsek köve, de mai fejjel már az látszik: igazunk lett. Minket igazolt az Egészségügyi Világszervezet, vagyis WHO egyik korábbi jelentése is, ami a home office negatív hatásai között említi, hogy „az károsítja az emberek egészségét, azért mert a munka mellett a meetingek is arra kényszerítenek mindenkit, hogy egy helyben legyenek órákon át. Emellett a gép elé köti a munkavállalókat az is, hogy állandó kapcsolatban legyenek kollégáikkal és vezetőikkel. A mentális jólétre is kihat a távmunka: a munkavállalók fáradtak, magányosak, ingerlékenyek, tele vannak aggodalommal és bűntudattal, mert nincs kivel megbeszélni, kiventilálni a dolgokat.”
Tény az is, hogy vannak munkakörök, ahol nagyon is működik a home office, mint ahogy azt sem vitatom, hogy a nagy számok törvénye szerint bizonyosan vannak olyan emberek, akik nemcsak szeretik az otthoni munkát, de még hatékonyabbak is így. És hasznos tud lenni bizonyos élethelyzetekben egy-egy nap home office akkor is, mikor például a gyerek megbetegszik, fontos csomagot, küldemény várunk, vagy csak a gázórát jönnek leolvasni. Ezek miatt korábban szabadságot kellett kivenni.
Viszont az ember azért mégiscsak társas lény, így nem csoda, hogy a legtöbben nem bánják, bánjuk, hogy ismét közösségben dolgozhatunk. Ráadásul ha az ember szerencsés, a munkatársai nem pusztán kollégák, hanem barátok is. Márpedig Bud Spencer és Terence Hill klasszikus filmjéből is tudhatjuk: „Aki barátot talál, kincset talál.” A kincseinkhez pedig általában ragaszkodni szoktunk.
