Kiszakadni a mindennapok mókuskerekéből

Mi az oka annak, hogy amikor csak tehetjük, feledkezzünk bele egy–egy történetbe? Az egyik legalapvetőbb az, hogy az általános műveltségünk gazdagodik általa. Az online felületeken található videók valóban tartalmaznak fontos információkat, de az olvasás által mélyül igazán a tudásunk. Amikor nincs képi megjelenítés, és a képzeletünkre kell hagyatkoznunk, akkor csakis a miénk a látvány. Megdolgoztatjuk az agyunkat, pontosan úgy, ahogyan a testünket is edzenénk. Az olvasott szövegértés mellett növekszik a szókincsünk, választékosabban és kifinomultabban fogalmazunk már egészen rövid idő után is. Mi több, képesek leszünk a koncentrálóképességünket is továbbfejleszteni általa.

Szomorú látni, hányan nézik már a tömegközlekedési eszközökön is a telefon kijelzőjét megbabonázva, ahol a rövid, pár másodperces videók csak a figyelmet terelik el a valódi életről. Amikor annyi dolgunk van, hogy azt sem tudjuk, melyik a fontosabb, az úgynevezett multitasking, valamint a közösségi háló bármely forrása sajnos azt eredményezi, hogy sokan már nyolc másodpercnél hosszabb időre nem is képesek koncentrálni.

A fókuszálás mellett a memóriánkat is nagyszerűen fejleszti, ha kezünkbe veszünk egy olvasmányt, hiszen automatikusan megjegyezzük a szereplők, a helyszínek neveit, megfigyeljük a közöttük kialakult kapcsolatrendszert, felvesszük a cselekmény szálait. Ez hatalmas mennyiségű információ. Fantasztikus érzés az is, amikor együtt érzel a szereplőkkel, beleéled magad a helyzetükbe, talán felismered azt, hogy veled is hasonló történt meg. Megfigyelhető, hogy aki rendszeresen olvas, könnyebben ráébred a megoldásra egy számára különösen nehéz helyzetben. Ha a szereplők belső munkáját, érzelmeit is megismered a történeten keresztül, akkor az empátia növekszik benned is, ennek előnye pedig, hogy csökkenti a stresszt, segít kapcsolataidat alakítani, és az erkölcsi iránytűt is irányba állítja.

Tudnék-e még meggyőző érveket felhozni amellett, hogy minél többen ragadjunk könyveket és népszerűsítsük az olvasást? Természetesen. Ki tudunk szakadni a mindennapok mókuskerekéből, miközben valódi időutazáson veszünk részt. Lehetőségünk adódik más cipőjébe lépve bejárni az életútját, miközben tanulhatunk valami újat is. Az elménk elcsöndesedik, miközben sírunk, nevetünk, meglepődünk vagy épp bosszankodunk a szereplők vagy a cselekedeteik miatt. Ébren álmodunk, és bejárunk egy számunkra még ismeretlen világot. Megismerkedhetünk új személyekkel anélkül, hogy kiöltözünk és elindulunk otthonról. Visszatérnek rég elfeledett emlékek, vagy éppen saját történetünk elevenedik meg a sorok között úgy, ahogyan mi sosem tudnánk megfogalmazni. Ami talán a legfontosabb: kevésbé érezhetjük magunkat egyedül vagy éppen magányosnak.

Nem szükséges sokat olvasni, elég pár oldal is naponta, hiszen az is több mint a semmi. Akár néhány oldal, akár fél óra, érdemes belekezdeni még ma, hiszen minél többet olvas valaki, annál hamarabb lesz benne rutinja és fejlődik az olvasási képessége. Ha pedig nem tudjuk, hol kezdjük, kérjünk ajánlást a barátainktól, vagy emeljünk le egy régi gyermekkori olvasmányt, melyet szívesen forgattunk. Jó szórakozást kívánok hozzá!