Kételyekkel és kíváncsisággal telve kezdte rádiós pályáját 1962-ben, a lillafüredi zenei szalagtárban, a Palotaszálló mögötti sárga épületben működött akkor a Magyar Rádió miskolci stúdiója. Ez lett a birodalma. Ahogy a RÁDIJÓZTAM című könyvében visszaemlékszik: itt és ekkor maga a szerelem köszöntött rá, ha nem is első látásra, csak szépen, lassan, fokozatosan. „Megtanultam: magnó nélkül soha, sehova…kérdezni kell. Az alkalmak, amik mellett elmegyünk, soha nem fordulnak vissza.” 70 éve szólalt meg egyébként a Miskolci Rádió, akkor még Borsodi Rádió néven:1953. április 30-án 18 óra 45 perckor csendült fel a szignál. Körzeti rádiót kapott Nyíregyháza, Pécs és Győr után Miskolc is. Zsuzsi 17 évig volt a miskolci stúdió frontembere, aztán 28 esztendeig Budapesten igazi közszolgálati rádiós.
A sajtószakma doyenje, Gyarmati Béla szeretettel gondol Zsuzsára: - A Déli Hírlap előtt 10 évig rádióztam a jó hírű nyíregyházi stúdióban. Gyakran átrándultunk egymáshoz, hallgattuk a műsorokat, sokat beszélgettünk, így ismertem meg Zsuzsit. Zenei tehetsége lenyűgözött. Sok ötlet kitalálója és megvalósítója volt, a zenei szerkesztőtől naponta többször kértek tanácsot. A Miskolci Rádió népszerűsége döntően rajta múlott. A budapesti főnökök ugyan igyekeztek összeugrasztani a vidéki kollégákat, versenyeztettek minket, csak annyit értek el: senki nem akart lemaradni. A szépség mindenhová belépő, ha kedvességgel és intelligenciával párosul. E kapcsolatteremtő képesség birtokában a jó kedélyű Zsuzsa a legzárkózottabb személyeket is mikrofonvégre vette. Mindenkit meggyőzött, hogy nyilatkozzon. Kis fehér 500-as Fiatjával, majd kék Polski Fiatjával többször elvitt – virtuóz módon vezetve – hivatalos programokra is.
Furdi Zsóka műsorszervező, divat-és táncstúdió-vezető:- Ismertem a miskolci zenei élet megteremtőjét, de személyesen csak akkor találkoztam vele a színház előtt, amikor már vendégként jött Miskolcra, jellegzetes táncos lépteivel. Szokásosan hóna alatt egy nagy paksamétával, lobogott a fekete göndör haja. Mindig mosolygott, észre kellett venni.
Makai Márta, a Déli Hírlap olvasószerkesztője: -Általános népszerűségnek örvendett. A Sajtóház minden pontján feltűnt: a büfében, a nyomdában, a szerkesztőségekben. A rajongásokat helyén kezelte. Konzit végzett, tudta ki volt Mozart, a komolyzenéről mégis átváltott a népszerűbbre, a korigénynek megfelelően szórakoztatni akart. Amit zeneileg csinált, az főleg a fiataloknak szólt. A társasági élet aranykora volt a '70-es évek. Elismertük egymás teljesítményét, nem voltunk irigyek mások sikereire. A Művészklubban őszintén vitatkoztunk a Jancsó-filmekről.
Az esküvőmet végigtáncolta 1977-ben – mondja egy nevét felfedni nem akaró kolléganője. Gyárfás Imre bácsi babusgatta Zsuzsit, aki nagyon tisztelte Benedek Miklóst film-és színházkritikái miatt. A következő főnöke hivatali szemlélete nem ízlett Zsuzsinak, ezért hamar megtalálta a helyét Pesten. Akkortájt a képernyő varázsa miatt bőven jutott pénz a tévének, nekünk csak csöpögtették.
Nagy József újságíró-kollégám:- A sokoldalú Zsuzsa a zene világában maximálisan otthon volt. Szerette az észak-magyarországi tájat, rengeteget kirándult a Bükkbe. Mentes a divathóbortoktól, természetes emberként a derűt hordozta magában.
Kerényi László fotóriporter:- Az első élményem Zsuzsihoz, amikor 1967-ben érettségire készültünk a Villamosipariban, az iskolarádióba kellett zene. A Miskolci Rádiót ajánlották, amit akkor az Ady hídi toronyház tetején találtam meg. Természetesen Zsuzsi azonnal segített nekünk. A 17 éves Dávid fiamat pedig 2001-ben meghívta szereplésre a Petőfi Rádió Éjfél után című műsorába. Kár, hogy a politika szétverte a közszolgálati rádiózást. Pilisborosjenői otthonában kétszer meglátogattam Zsuzsát, ahol fellendítette a település kulturális életét.
A nekrológírónak csupán annyi teendője maradt, hogy a 83 éves korában elhunyt Varsányi Zsuzsinak azt kívánja – Zimonyi Zoli földesista barátom Facebook-bejegyzését kölcsön véve: a legszebb dallamok ringassanak…
Buzafalvi Győző
Varsányi Zsuzsa temetése augusztus 3-án, délelőtt 10-kor lesz a Pomázi Temetőben.
