Lelkesen pofozzák, amikor azt kérik számon, hogy miért nincs még több fejlesztés, és akkor is, amikor épp a folyamatban lévő beruházásokra panaszkodva turnézzák végig és sírják tele a teljes udvari médiájukat, kezdve az olvasókért egyre reménytelenebb harcot folytató helyi orgánumoktól, egészen a súlyos milliárdokkal kitömött országos hazugsággyárakig. Ott pedig azt teszik, amihez a legjobban, és amihez igazából egyedül értenek: hazudnak és kétségbeesetten próbálják a saját hibáikat másokra kenni, a saját felelősségüket másokra hárítani.
Ezt teszi Hollósy András is, amikor közleményben siránkozik az Ellipsum zárva tartása miatt, miközben mintha szelektív amnéziával küzdene, elfelejti megemlíteni, hogy azokat a tervezési hibákat, amelyek miatt a fürdő újabb és újabb javításokra és leállásokra kényszerül, éppen az ő regnálásuk idején, az általuk megbízott tervezők és szakemberek követték el.
És nem túl elegánsan hallgat arról is, hogy ahhoz, hogy az Ellipsum legalább nullszalldós legyen, minden egyes nap legalább 700 vendégnek kellene belépőt váltani az élményfürdőbe egy olyan időszakban, amikor lassan minden a duplájára drágul és családok egész sora küzd napi szinten azért, hogy meg tudjon élni valahogy. 700 fizető vendég egy olyan időszakban, amikor épp a fideszes gazdaságpolitikának köszönhetően 1000 forint egy kiló kenyér, és amikor rossz emlékű korokat és rendszereket idézve korlátozzák, hogy egy vásárló mennyi cukrot, étolajat vagy tejet vehet egyszerre.
Miskolctapolca a város turizmusának az ékköve – ebben igaza van a helyi Fidesz-KDNP szóvivőjének, és ezt nem is vitatja senki. Éppen ezért volt ideje végre tenni valamit annak érdekében, hogy az ide érkezőket ne szétrepedt betonjárdák, leomló tóparti szegélyek, gondozatlan park, és évtizedek óta enyésző szuveníres bódék fogadják. Hogy az átadás csúszik? – való igaz! Épp azért, amit a helyi ellenzék oly szívesen és oly gyakran hangoztat elvárásként a városvezetéssel szemben: a felelős gazdálkodás miatt.
Az a pénz ugyanis, amelyet Tapolca megújítására fordítanak, a miskolciak pénze, amit nem lehet, nem szabad csak úgy elszórni, elherdálni, különösen olyan időkben nem, amikor minden fillért és forintot meg kell fogni, hogy ne csak működőképes maradjon, hanem fejlődjön is a város. Ezért nézik át újra meg újra a város szakemberei a beruházás minden egyes elemét, az első deszkától az utolsó szegélykőig, hogy csak olyan munkát vegyenek át, amiért érdemes, amiért szabad fizetni. Hogy ne ismétlődhessenek meg újra az előző érában az Ellipsum kapcsán elkövetett hibák. Ezt jelenti a fe-le-lős gaz-dál-kod-ás. Azért mondjuk lassan, hogy ők is megértsék.
Amikor a pofozni mindig kész pártszóvivő az aranytojást tojó tyúk levágásáról beszél a miskolci turizmus kapcsán, az embernek akaratlanul is könnybe lábad a szeme a meghatottságtól. Hiszen tudja, hogy Hollósy András nem érte haragszik, hanem ellene. Hiszen fejlesztéseket ostoroz, olyan beruházásokat, amelyek éppen a turizmus fejlesztését szolgálják, éppen ahhoz járulnak hozzá, hogy legyen miért Miskolcra jönni, és hogy miután pozitív tapasztalatokkal és jó élményekkel távoznak innen a turisták, legyen miért újra visszajönni.
Akár a Diósgyőri várhoz is, amelynek a hányattatásai kísértetiesen emlékeztetnek az Ellipsum-sztorira. Tervezési hibák, átgondolatlan megoldások, és a helyiekkel, a miskolciakkal való bárminemű egyeztetés teljes hiánya. Az eszi, nem eszi, ezt kapja, a ledugjuk a torkotokon, ha tetszik, ha nem-mentalitás, amelyre négy évvel ezelőtt jól hallható, tiszta és világos nemet mondtak a miskolciak. Akkora nemet, hogy még a Holdról is látszik.
A bűnbak persze most is a jelenlegi városvezetés, amely erején felül igyekszik a csak ígérgetni, Facebook-videókban sosem számon kérhető garanciákat vállalni képes kormánypárti képviselők helyett is folyamatosan lobbizni, levelezni, kilincselni és tárgyalni a kormányzati szereplőkkel azért, hogy ne álljon le végleg a munka, hogy ha már valaki annak idején a miskolciak akarata ellenére döntött az átépítésről, akkor legalább a vár ne maradjon félkész torzó.
Szóval, amikor a pártszóvivő arról beszél, hogy a városvezetés levágja az aranytojást tojó tyúkot, akkor finoman szólva is csúsztat. Hiszen valójában éppen etetni, hizlalni igyekszik a jó gazda gondosságával, miközben épp a baráti médiumokban károgók azok, akik hátuk mögött gondosan takarva már élezik a kést, hogy ha úgy alakul, azonnal ugorjanak és elmetsszék a tyúkocska torkát.
Még akkor is, ha így az aranytojásokról is le kell mondaniuk.
