Lakatos Jánosné, Jutka néni fiával és menyével fogadta Simon Gábort, a Velünk a Város frakció önkormányzati képviselőjét, valamint Szomorné Takács Tündét, a polgármesteri hivatal lakosságszolgálati főosztályának csoportvezetőjét miskolci lakásában. A köszöntők az önkormányzat ajándékcsomagját, virágot, valamint egy, Orbán Viktor miniszterelnök aláírásával ellátott emléklapot adtak át a jeles nap alkalmából. Simon Gábor azt kívánta, hogy a századik születésnapot is együtt ünnepelhessék.
Jutka néni saját készítésű süteményekkel fogadta a látogatókat. Piskótatekercset és meggyes pitét készített, ám egy torta is díszítette az asztalt, melyet lányától és fiától kapott a nagy napra. Alighogy a vendégsereg helyet foglalt, Jutka néni már fel is pattant, hogy felvágja a tortát: a férfiaknak nagyobb szeletet, a nőknek kisebbet. Vendéglátónk mozgásán egyáltalán nem látszik sok betegség kínozza, de mégsem panaszkodik, hiszen már rég megtanult velük együtt élni, s mint ahogy mindig, most is tartja magát. Szerinte: Minden jól van úgy, ahogy van. S mint mondja: „Együtt mindent megoldunk.” Haragosa nincs, a szomszédokkal is jóban van. Velük gyakran a lépcsőházban áll le fecsegni.
A vendégeskedés ideje alatt azt is megtudtuk, hogy a „ház asszonya” Berzéken született. 1953-ban költözött a férjével együtt Miskolcra, mert mindketten a helyi járműjavítóban dolgoztak. Jutka néni 1988-ban történt nyugdíjazásáig adminisztrátori munkakört töltött be. Férje 34 évvel ezelőtt halt meg. Ezt követően Jutka néni varrni kezdett, hogy fenntarthassa magát. Volt olyan időszak, amikor négy vatelinnel bélel télikabátot is megvarrt egy nap alatt. A varrást öt éve hagyta abba, mert már nem tudta befűzni a tűbe a cérnát, de a dédunokáknak mind a mai napig megköt néhány holmit. S ha marad ideje a sütés-főzés, és a kötögetés mellett, akkor olvas vagy televíziót néz, mert szereti a filmeket. Egyet azonban nem szeret. Ez pedig a semmittevés.
Jutka néni a családjára a legbüszkébb. Eddig már négy dédunokája született: három fiú és egy kislány.
