Ha tudatosan utaltunk csalóknak, vagy kirívóan gondatlanok vagyunk a jelszavainkkal, akkor aligha térít majd a bank – írja a portál. Ám nem mindig ennyire egyértelmű a felelősség, érdemes utánajárni a lehetőségeinknek, a pénzügyi békéltetés, de akár a peres út is indokolt lehet.
A bankhasználatunk, a vásárlásaink, az utalásaink egyre inkább digitálisak. Bankkártyával, mobillal fizetünk, internet- vagy mobilbankon keresztül utalunk. Sajnos eközben elég sok veszély is leselkedik ránk.
Egyre több a phishing – az emailes, vagy netes adathalászat, a smishing – sms-es csalárd támadás, illetve a vishing (voice + phishing), az adatainkra vadászó, megtévesztő telefonhívás.
A csalók elég ötletgazdagok és kifinomultak, pontosan lemásolnak ismert webshopokat, vagy akár banki felületeket is, így próbálnak fizetéseket, vagy adatokat kicsalni tőlünk. A bankok sokszor elmondják, legyünk elővigyázatosak, a munkatársaik soha nem kérnek PIN-kódot telefonon, de az ilyen adathalász telefonos csalók azért elég meggyőzők tudnak lenni. Sürgetnek, valami akut veszélyre figyelmeztetnek, értelmesnek tűnő dolgokat mondanak, durvább esetben „maszkolnak” is, vagyis az ügyfél úgy látja a telefonján, mintha a bankja hívná, ami növelheti a biztonságérzetet - olvasható a cikkben.
A telex.hu Dr. Masszi Bálint ügyvéd segítségével próbálta áttekinteni, hogy ezekben az esetekben mikor vethetünk tényleg keresztet a pénzünkre, illetve mikor számíthatunk visszatérítésre, és mi van a kettő között, azaz mikor érdemes legalább próbálkozni, hogy részben vagy egészben megtérüljön a kárunk. A továbbiakat itt olvashatja.
