A jogi szabályozás szerint a közös tulajdon osztatlan, ezért mindegyik tulajdonostárs jogosult az egész ingatlan használatára. A tulajdoni hányadrész jogilag eszmei hányadot jelent, ami nem felel meg automatikusan az ingatlan fizikai értelemben történő megosztásának. Az egész tulajdon birtoklására és használatára való jogosultság korlátja, hogy nem szabad ezzel a joggal úgy élni, hogy a többi tulajdonostárs ingatlanhoz fűződő jogait és érdekeit sértsék. Vagyis: nem lehet kizárni a tulajdonostársat az ingatlan használatából.
Kérdés viszont, hogy a közös tulajdonú lakást elhagyó házastárs számára minden esetben jár-e a használati díj. A bírói gyakorlat következetesnek tekinthető abban, hogy a lakásból önként, a visszatérés szándéka nélkül távozó házastárs nem tarthat igényt automatikusan többlethasználati díjra, figyelemmel arra, hogy elsősorban az ingatlan természetbeni használatára lenne jogosult, így pénzbeli térítést csak akkor igényelhet, ha a tulajdoni hányadának megfelelő használatra - a felek megállapodása vagy a bíróság döntése következtében - nincs módja, vagy a tulajdonostársa attól jogellenesen elzárja.
Az elköltöző tulajdonostárs akkor követelhet jogosan használati díjat, ha a másik tulajdonostárs őt az ingatlan használatától teljesen elzárta, azaz megakadályozta, hogy ő is használhassa az ingatlant, vagy az együttélés a bent maradó tulajdonostárssal lehetetlen. Ebben az esetben tehát jogos lehet a többlethasználati díj iránti igény.
Vita esetén bíróság dönt a kérdésben bizonyítási eljárás lefolytatása után, az ügy összes körülményének figyelembe vételével. A fentiekből is látszik, hogy bonyolult jogi szabályozásban kell állást foglalni, így az ügyvédi közreműködést egy ilyen perben mindenképpen ajánlani lehet.
