- Egy forradalom egy, a szabadságért vívott küzdelem még 67 év után is emlékeztet minket valamire. Nemcsak ’56, hanem minden magyar honban valaha volt forradalom és szabadságharc emléke a ma élő magyarnak. És minden forradalomhoz kötődik egy jelkép, amit őrzünk és használunk, amint mindenki később a szabadsággal köt össze – vezette fel beszédének központi témáját, vagyis a forradalmaink jelképeit Cseléné Figula Edina, a Szirmát is magába foglaló kettes számú választókerület önkormányzati képviselője
Ilyen volt 1918-ban az őszi rózsa, 1848-ban a kokárda, és 1956-ban a lyukas zászló. „Hogy lehet egy megcsonkított trikolor jelkép? Úgy, hogy néha el kell tüntetni azt, ami káros, ami a nemzetet rongálja. Meg kell szüntetni valamit, ami nem előre visz, csak szenvedést hoz. Elvenni valamit, néha többet ad. Jelképe lett a lyukas zászló a többnek, a jobbnak, az egységnek és a közös útnak. Jelképe a nemzeti szuverenitásnak” – hangoztatta a képviselő, aki azt is hozzátette: ma is szükségünk lenne jelképekre, de nemzeti egység híján ez most nehezebb dolog.
Az egységért dolgozni kell
- Nem tanulunk a történelmünkből, mert elbizonytalanították azt. Nem tanulunk a hőseinkből, mert utólag megmagyarázták, hogy nem voltak hősök. Nem tanulunk a jelképeinkből, mert akinek érdekében állt, azt mondta nem volt ez jelképe a szabadságnak, és hittünk neki. Az egységet megbomlasztani volt a legkönnyebb és a hatalmi érdek számára a legkedvezőbb. Volt jelképe az egészségügyi dolgozóknak: a fekete egyenruha. volt jelképe a tanároknak. A kockás ing. De ma nincs jelképe az összefogásnak. Bár mondhatjuk, hogy örök jelkép a zászlónk, de megtépázták. Jobbról és balról is kapaszkodnak bele, minden sarkára jut egy idegen nemzet, aki tépi. Szétszakad, ha széthúzzák. Nekünk olyan jelkép kell, ami erős, ami széttéphetetlen, ami a mi magyarságunkat, a demokráciánkat, a hitünket nemzeti egységben tartja. Az egységért kell dolgozni, így lesz újra nagy magyar nemzet és szebb jövő – jelentette ki Cseléné Figula Edina.
Görömbölyön a Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Levéltárának levéltárosa beszélt a hatvanhét évvel ezelőtt kirobbant forradalomról. Turbucz Péter történész kijelentette, egyáltalán nem mindegy, hogyan gondolkodunk saját múltunkról, mivel aszerint éljük majd mindennapi életünket.
- 1956-nak a mai napig ismert két értelmezése. Évtizedeken keresztül ellenforradalomként tanították, ma viszont – hála Istennek – forradalomként és fegyveres felkelésként a szovjet elnyomás ellen. Ha az előbbi megnevezést használjuk, úgy végső soron a hatalmuktól megfosztott, kizsákmányoló osztályok reakciósharcát jelenti a forradalom és a törvényes rend vívmányai ellen. Ha viszont forradalomként, ráadásul az idegen elnyomás elleni fegyveres felkelésként tekintünk rá, máris eljutunk a szabadság forgalmához, azon belül az önrendelkezés és a nemzeti szuverenitás kérdéseihez. Ez a gondolat igazi hatalma, a szabadság – jelentette ki.
Turbucz Péter az ukrán-orosz háborúra, vagy a palesztin-izraeli konfliktusra is utalva úgy fogalmazott, egy nép politikai szabadsága nem magától értetődik, azért ma is meg kell mindenkinek harcolni, mint kellett 1956-ban a magyaroknak. Mint mondta, éppen ezért nem mindegy, hogyan gondolkodunk a magunk helyzetéről a társadalomban és milyen világképet alakítunk ki önmagunk számára, továbbá milyen vezetőket választunk magunk fölé, mint ahogyan az sem mindegy, ők később milyen szövetségi rendszerekhez csatlakoztatják országunkat.
- Bármilyen történelemkönyvet veszünk elő, láthatjuk, hogy az 1956-os nemzedék legalább olyan megosztott volt, mint a maiak. Az akkori hősöket nem azért tiszteljük, mert mindannyian olyan kivételes, feddhetetlen emberek voltak. Nekik is megvoltak a maguk gyengeségei, mint ahogy szintén kettéosztottak voltak politikai, vallási és még kitudja, mennyi tekintetben. Amikor azonban elérkezett a döntő pillanat, mikor a lehetőség nyílt a szabadság kivívására, képesek voltak félretenni minden különbséget és közösen vállalni az ellenállás terheit. Pedig nem voltak különbek nálunk. Mégis vállalták a harcot azért, hogy idővel mi, az utókor szabadon élhessünk. 1956 szabadságeszményét azért kell életben tartanunk, mert ha bármikor úgy alakulna, hogy fellángol a szabadság és zsarnokság közötti döntés dilemmája, ne érezzük a választást nehéznek, hanem újra legyünk képesek a szabadság és a hazaszeretet mellett dönteni – húzta alá Turbucz Péter.
Mindkét megemlékezés koszorúzással zárult, ahol a két körzet képviselője – Cseléné Figula Edina és Borkuti László mellett politikai pártok valamint helyi intézmények és civil szervezetek képviselői emlékeztek.
