Terápiás kutyák, mentőkutyák, rohamjelzők, vakvezetők, személykereső kutyák, drogkereső kutyák, hallássérült-segítő, de mozgássérült-segítő kutyák is indulhattak azon a versenyen, amit a hoskutya.hu hirdetett meg még augusztusban.
Mint azt a szervezők írják: ők azok, akik ott vannak „életünk minden fontos, embert próbáló, válságos vagy éppen hétköznapi pillanatában. Megtalálnak, segítenek, elvezetnek, előre jeleznek, akár meg is gyógyítanak.”
Bárkitől szívesen fogadtak javaslatokat a jelölteket illetően: szervezetek, kutyakiképzők, önkéntesek, sőt, rajongók is bedobhattak egy-egy kutyust. Mígnem a szavazás második körére ki is alakult a döntősök mezőnye, ahol Dió, Mici, Tyn és Zéti között találjuk a két miskolci „házi” kedvencet is.
Romok alól bújik elő
A Spider Mentőcsoport nyolcéves németjuhászát aligha bárkinek be kell mutatni: rom, személy és nyomkereső. Nála talán csak gazdája, Lehoczki-Spider László ismertebb, aki Mancs kutyájával vált világhírűvé többek között az 1999-es törökországi földrengés során. Legutolsó sikeres nemzetközi bevetésük 2023 évben volt, szintén Törökországban, majd Líbiában.
A külföldi bevetések mellett szinte megszámlálhatatlan belföldi keresésben vesz és vett részt. Hope Mancshoz hasonlóan egy nemzeti és nemzetközi hős, akire bármikor számíthatnak az eltűnt vagy bajba jutott emberek és hozzátartozóik. Hős létére rettenetesen szerény is, akit a bemutatók alkalmával agyonsimogathatják a gyerekek és szüleik egyaránt.
Hope az egyetlen kutya a világban, aki külföldi mentőcsapatot képviselt, és török „kollegájával” együtt betehette mancsait a török elnöki palotába, és aki személyesen Erdogan elnöktől vehette át a legmagasabb török állami kitüntetést.
Hope-ról ITT írtunk korábban bővebben.
Fényt hoz mindennap
Dani, a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány tizenhárom éves labradorja immár "nyugdíjas" vakvezető kutya.
– Miután elkezdtem Pestre járni egyetemre, úgy éreztem, nagyon boldog lennék, ha lehetne nekem is egy vakvezető kutyám. 2013 február elején kaptam a lehetőséget, hogy megismerkedjek egy aktív, gyors járású, aprócska sárga labrador kannal, Danival. A Kiskutya első pillanattól fogva nagyon szépen és szívesen dolgozott velem. Úgy éreztem, hogy mi egymásnak lettünk teremtve – emlékezett vissza gazdája.
Mint Nóra mondja: imádta vagányságát, a csibészségét. – A vagányság a munkájában is megjelent, de úgy, hogy közben a munkáját nagyon komolyan vette. Hihetetlen feladattudata volt, és úgy dolgozott, mint az álom. Mindig boldog volt. Összehasonlíthatatlanul bátrabb, magabiztosabb lettem a Daninak hála, és iszonyú büszke voltam a párosunkra – idézte fel.
Dani csaknem tíz éven át dolgozott aktívan. – Mindig ott volt nekem, velem. Ő akkor is örömmel, lelkesen jött velem, amikor hajnal ötkor indultunk el valahova, de akkor is, amikor éjjel egy órára értünk haza. Mindegy volt neki az is, hogy vonatozunk, távolsági busszal megyünk, vagy gyaloglunk – árulta el Nóra.
Fekszik, de nem nyugszik
Dani most már kicsit több mint másfél éve nyugdíjas. Nóra nagyon hálás, hogy együtt lehetnek ebben az időszakban is. A kertes ház mellett/ellenére is szinte mindennap sétálnak, immár hám nélkül, csak pórázon, „hobbikutya üzemmódban”, mert – mint mondja Nóra – Dani igényli, vágyik rá, nagyon boldog tőle.
Dani hallása már nem tökéletes, és az ízületeivel sincs minden rendben, de Nóra igyekszik neki minden fontosat megadni, hogy a lehető legjobb életminőségben tölthesse a nyugdíjas éveit. – Nagyon hálás vagyok, hogy most visszaadhatok talán egy kicsit én is abból a sok jóból, amit kaptam tőle – hangzott el Nórától.
Szavazni az Év Hős Kutyája Facebook-oldalán lehet egészen október 15-ig.
Hope-ra ITT, Danira pedig ITT.
