Éva néni kedves mosollyal fogadta az őt köszöntőket, akik virággal és oklevéllel lepték meg az ünnepeltet. A szépkorú hölgytől aztán megtudták, hogy ugyan Budapesten született és gyerekkorában költözött Miskolcra a nagyszüleihez, de tősgyökeres miskolcinak vallja magát. Erre az itt élt évtizedek alapján minden joga meg is van.
Éva néni elmesélte, hogy a hatvanas évek elejétől pénzügyi területen dolgozott az akkori újgyőri tanácsnál, majd 1970 januárjában anyakönyvvezető lett, onnan ment nyugdíjba 1990 júniusában. Alapvetően empatikus embernek tartja magát, aki szerint a család a legfontosabb, ezért is szeretett emberekkel foglalkozni.
A férjének is nagy társasága volt, ahol sok emberrel került kapcsolatba, akikhez „érteni kellett”. Őt 2014-ben vesztette el.
Éva néni szerint a család a lényeg. Szerencsésnek tartja magát, mert szép gyermekkora volt, amelyet zömmel Budapesten töltött, ahol az édesapja mentőorvosként dolgozott. Aztán a hatvanas évek elején költöztek Miskolcra a nagyszülőkhöz. „Attól kezdve én tősgyökeres miskolci vagyok” – mondja büszkén.
Megosztotta, hogy viszonylag fiatalon ment férjhez, és ebben is szerencsés volt, mert a párja az ő számára az első nagy szerelem volt. Amiből egy jó házasság lett, amely egészen a férje haláláig, „holtomiglan, holtodiglan” tartott. A szerencsés frigyből két kislányuk született, tőlük három unoka. Sajnálattal mondja, hogy a férje sajnos már nem érte meg az első dédunoka érkezését, mivel 2014-ben elhunyt.
A férjéről, Papp Sándor Józsefről megtudtuk, hogy belgyógyász és kardiológus főorvos volt, aki a Vasgyári Kórházban dolgozott. Onnan is vonult nyugdíjba.
A dédunokák aztán szépen érkeztek sorban, ma már hárman boldogítják a családot. Éva néni a mai napig a két lányának, három unokájának és a dédunokáinak él.
