Augusztus 20-án, az államalapítás és Szent István király ünnepe szorosan összekapcsolódik a paraszti kultúrából megörökölt új kenyér ünnepével. Megszentelése és szétosztása az új kenyérnek, a hálaadás, a közösségi összetartozás és a bőség jelképe. Ugyanakkor a kenyér, mint Krisztus megtöretett teste, ami a híveket táplálja, fontos keresztény szimbólum is, ezért a történelmi egyházak számára is lényeges ez az ünnep.
- A református egyházban két sákramentum, azaz szent szertartás van: a keresztség és az úrvacsora. A kenyér és a bor úrvacsorai jegyek, mint az élet kenyere és az élet vize. Tehát szimbolikusan mindkettő megjelenik az úrvacsorán, ami a megújulást fejezi ki, hiszen Krisztus teste és vére megtisztít minket a bűneinktől, ha megbánjuk azokat – magyarázta Hangóné Birtha Melinda, a Miskolc-Avasi Református Egyházközség lelkipásztora, hozzátéve hogy Krisztusra ugyanolyan szüksége van a lelkünknek, mint kenyérre a testünknek.
- Amikor Jézus a tanítványaival volt az utolsó vacsorán beszélt a küldetéséről, közelgő haláláról és feltámadásáról. Akkor megtörte a kenyeret és azt mondta, hogy „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik” (1Kor.11,24). Az úrvacsora is ezekkel a szavakkal kezdődik – emelte ki.
A kenyér, maga az élet
A lelkipásztor felhívta rá a figyelmet, hogy Betlehem jelentése, ahol Jézus Krisztus született, azt jelenti, hogy a „kenyér háza”. A régiek pedig azt mondták a kenyérre, hogy az maga az élet. A Megváltó így tanított imádkozni a Mi Atyánk által: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!”
- A mai ember nagyon sok mindent megtesz a mindennapi kenyérért, sokszor többet is, mint kellene. Talán túlságosan csak ez, az anyagiak vannak a középpontban és mindenféle pótlék ahelyett, hogy az élet kenyeréhez, Jézus Krisztushoz fordulnánk. Bár a bűneset után Isten azt mondta az embernek, hogy fáradtsággal szerzett kenyeret fog enni, Jézus a Hegyi beszéd kapcsán így tanítja követőit: „Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.” (Mt.6,31-32) – idézte Hangóné Birtha Melinda.
A Teremtő gondoskodó kegyelmére példaként még két ószövetségi párhuzamot is felhozott. József történetét, amikor Egyiptomban biztosítja testvérei számára az életben maradás lehetőségét az éhínség közepette, azzal, hogy ad nekik gabonát. Annak ellenére, hogy korábban rabszolgának adták el őt. Naomi és Rúth történetében pedig szintén az éhínség közepén hagyják el Betlehemet, de aratáskor térnek vissza.
Úrvacsorával ünnepelnek
A lelkész rámutatott, hogy az új kenyér, valamint az újbor ünnepe, amit ősszel a szüret után ünnepel a református egyház, a nagy sátoros keresztény ünnepek között vannak. Ezek kötik össze az üdvtörténeti eseményeket, amelyek elvezettek a megváltáshoz. Így az új kenyér és az újbor Jézus küldetésének lényegére világítanak rá, amely szintén arra utal, hogy Isten gondoskodik az emberről, hogy elérhető legyen számára az üdvösség.
Kifejtette, hogy új kenyér ünnepén a régi és napjaink hagyománya eltér egymástól a református egyházban, de már régen is úrvacsorás istentiszteleteket tartottak ilyenkor. Viszont akkor még ténylegesen az első lisztből sütött kenyeret hozták el a szertartásra az aratás után. Ma már sokkal inkább összefonódik ez az államalapítás és Szent István ünnepével augusztus 20-a kapcsán. Viszont a nemzeti színű szalaggal átkötött új kenyér még mindig megjelenik az Úr asztalán a vasárnapi ünnepi istentiszteleten. Az úrvacsorára pedig bűnbánati istentiszteletek alkalmával készülnek fel lelkileg a hívek.
Kiegészítésképpen elmondta, hogy bár I. István királyt a katolikus egyház avatta szentté, de mindaz, amit a kereszténységért tett, a református egyház számára is fontos. Ugyanis azok az alapelvek, amelyeket lefektetett, megalapozták a mai kereszténységünket.
