Szolyák Péter 1972-ben született Miskolcon. Itt járt iskolába is, diplomáját 1998-ban szerezte meg történelem szakos bölcsész, középiskolai tanár képesítéssel, muzeológia szakirányon.
– Érdeklődésem ekkor már több mint tíz éve a régészet irányában volt a legerősebb, így szakdolgozatomat is ennek megfelelő témában, Az északkelet-magyarországi felső-paleolitikum aktuális problémái címmel írtam – tudjuk meg.
1998–2001 között a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban dolgozott segédlevéltárosként. Ekkor a középkori elpusztult falvak helyszíni azonosításában és történetük felderítésében mélyedt el. 2002-től 2004-ig a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Ős- és Ókortörténeti Tanszékén dolgozott, mint tanszéki munkatárs. Őskőkori tervásatásokon (Istállóskői-barlang, Avas–Tűzköves, Szeleta-barlang) működött közre, mint az ásatásvezető közvetlen, szervezésért felelős beosztottja.
2004-ben először a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság Herman Ottó Múzeumában dolgozott, mint régésztechnikus, majd egy rövid fővárosi kitérőt követően, 2005 februárjától ismét a miskolci múzeum alkalmazásában állt, 2009-ig ásatástechnikusként, majd 2013 februárjáig segédmuzeológusként.
2013. február 1-jétől az újonnan alapított Földtörténeti és Természetrajzi Tár és a Pannon-tenger Múzeum Kiállítóépület (PTM) vezetésével bízták meg.
– 2007-től folyamatosan részt vettem a bükkábrányi, 7 millió éves mocsárciprus-erdőhöz kapcsolódó munkákban. Az új gyűjteményt/tárat 2012-ben az én javaslatomra alapította meg a múzeum – tette hozzá Szolyák Péter.
2017 októberétől Tóth Arnold múzeumigazgató öt évre az általános igazgatóhelyettesi feladatok ellátásával bízta meg. Nem sokkal később, 2019. február 1-jétől már, mint megbízott igazgató irányította a múzeumot. Később pályázott is a pozícióra, aminek eredményeképpen 2020. június 10-étől megkapta első, öt évre szóló igazgatói kinevezését. Idén júniustól második ötéves ciklusát kezdte meg az intézmény élén.
– Fő kutatási területem Magyarország középső és felső paleolitikumának története, különös tekintettel a barlangi lelőhelyekre és a kőeszközkészítés technológiájának fejlődésére. Doktori (PhD) címet 2019-ben szereztem a Miskolci Egyetem Mikoviny Sámuel Földtudományi Doktori Iskolájában. 2004–2009 között tagja voltam az Ősrégészeti Társaságnak, 2009-ben és 2017 pedig a European Association of Archaeologists szövetségnek. 2014-től az Archaeológia Kulturális Közalapítványban, 2021-től A Szeleta Kultúráért Közalapítványban kuratóriumi tagként látok el feladatot. 2017–2021 között a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Területi Bizottsága, Történettudományi és Néprajzi Szakbizottság Régészeti Munkabizottságának tagja voltam – sorolta.
Vezetői hitvallásában hangsúlyozza:
A múzeumban a gyűjtemény az első, de rögtön utána az ember következik.
– A gyűjteményben rejlő titkok és történetek megőrzéséért és kibontásáért dolgozik mindenki, még akkor is, ha nem muzeológus szakember. A jó és sikeres múzeum alappillére nem egyedül az igazgató, hanem vele egyenértékben a lelkiismeretes takarító, a képeiért aggódó fotós, a tárgyakat dédelgető gyűjteménykezelő, a leleteket az enyészetből kiásó ásatási munkás, technikus és régész, vagy a hibákat „gyógyító” restaurátor, sőt, a szakmuzeológusok serege mellett a gazdasági munkatársak, a vagyonőrök, a kiállításrendezők stb. – fogalmaz, hozzátéve: személyes tapasztalatból magabiztosan állítja, hogy a kiegyensúlyozott és mindenkor támogató családi háttér nélkül csaknem lehetetlen „állni a sarat”.
A kitüntetésre természetesen nagyon büszke vagyok, de minden nap újra és újra igyekszem „elfelejteni” is, hogy az előttünk álló feladatokra koncentrálhassak. Mivel eddig sem az ennyire látványos és feltűnő egyéni elismerésekért dolgoztam, ez ezután sem lehet másként. Hiszem, hogy a kitüntetés nagyobb részét a munkatársaimnak köszönhetem és így nekik is ajánlom
– fogalmazott Szolyák Péter múzeumi igazgató.
