Mondreán-Ács Csilla jelenleg szolgáltatási koordinátorként és ügyfélszolgálati munkatársként dolgozik a MiProdukt Kft.-nél. Munkája sokrétű és intenzív: naponta frissíti a Nexon4 ügyviteli rendszer adatait – mintegy 90 dolgozó adataival –, kezeli a postát, fogadja az ügyfeleket, vendégeket, eligazítást nyújt. Részt vesz a be- és kiléptetésekben, kulcsokat kezel, védőruházatot oszt, és a HR-partnerrel való kapcsolattartásban is kulcsszerepe van. Oktatásokat is tart, például a portaszolgálat részére a minőségirányítási rendszer elvárásairól.
– Szeretem a munkámat, mert érzem, hogy megbecsülnek, és olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akik támogatják egymást – akár saját nehézségeik ellenére is – mondta el lapunknak. A közösség és a napi rutin biztonságot jelent, különösen úgy, hogy ehhez az úthoz hosszú, küzdelmes folyamat vezetett.
Egy pillanat, ami mindent megváltoztatott
2009 áprilisában Csilla súlyos autóbalesetet szenvedett: 17 napos kóma, borda- és medencetörés, valamint több csigolyájának sérülése után hosszú kórházi és rehabilitációs időszak következett. Háromszor három hetet töltött a Szent István és Szent László Kórház rehabilitációs osztályán, kezdetben beszélni sem tudott. Édesanyja segítségével feküdt be, és fényképekről kellett megmutatni neki, ki kicsoda.
„Mindent újra kellett tanulni: beszélni, járni, kommunikálni. Elvesztettem az akkori életemet – a munkámat, az autómat, az egészségemet.”
A baleset utáni első időszak fizikailag és lelkileg is rendkívül megterhelő volt – nemcsak neki, hanem a családjának is.
– Édesanyám 17 napon keresztül minden nap úgy ment be dolgozni a sürgősségi osztályra, hogy nem tudhatta, életben vagyok-e. Akkoriban pont azon az osztályon dolgozott, ahol engem is kezeltek a kómám alatt. Nagy erő kellett hozzá, hogy mindezt végigcsinálja – dolgozni menni, miközben a saját gyereke kritikus állapotban van ugyanabban a kórházban – idézte fel.
A balesetet okozó sofőrt a bíróság elítélte. Csilla később épp annál a bírónál és ügyésznél töltötte joggyakorlatát, akik az ő ügyében is eljártak. Szakdolgozatát is ebből a történetből írta: „Bizonyítás a büntetőeljárásban” címmel.
A fordulópontot részben a tanulmányai hozták meg: bár a baleset előtt kezdte el az igazságügyi igazgatási szakot, egy év kihagyás után újra belevágott – még akkor is, amikor beszélni is nehéz volt. Szóban vizsgázott, hogy fejlessze a beszédkészségét és memóriáját. 2022-ben okleveles kriminológusként másoddiplomát is szerzett.
Visszatérni és helytállni
A munka ma már nemcsak feladat, hanem visszaigazolás is. Csilla számára a beilleszkedés, a közösségi élmény és az értékteremtés érzése adja meg azt a keretet, amiben újra otthonra lelt.
„Olyan emberekkel dolgozom, akik lelkesedéssel jönnek be minden nap, akkor is, ha egészségük miatt több akadállyal kell megküzdeniük. Ez önmagában is motiváló.”
Természetesen akadnak nehezebb napok. Ilyenkor a fotózás segít kikapcsolódni. Legutóbb második helyezést ért el a „Felsőzsolca, ahogy én látom” című fotópályázaton, természetfotói pedig már többször is szerepeltek az M1 és az RTL időjárás-jelentéseiben.
A hasonló nehézségekkel küzdőknek azt tanácsolja, ne adják fel: „Meg kell találni azokat a lehetőségeket, amiket az adott helyzet kínál. Abból kell építkezni.” Egy idézetet is megosztott velünk, amelyet egyik tudományos pályázatában is idézett:
„Ha nekem is van egy gondolatom, és neked is van egy gondolatod, és ezeket kicseréljük, akkor neked is két gondolatod lesz, és nekem is két gondolatom lesz.”
(Ann Schott)
S mire a legbüszkébb? Arra, hogy nap mint nap feláll – akkor is, amikor nehezebb. És hogy közben segíthet másoknak is. „Büszke vagyok anyukámra, a férjemre, a családomra, akik támogatás nélkül nem jutottam volna el idáig.” A gondolatait egy egyszerű, de találó mondattal zárta:
„A győztesek olyan vesztesek, akik felálltak és még egyszer megpróbálták.”
(Dennis De Young)
