A lakáshasználati jog és a haszonélvezeti jog a lakóingatlanhoz kapcsolódó legfontosabb jogok közé tartoznak. Bár mindkettő lehetővé teszi egy nem-tulajdonos számára, hogy egy ingatlant használjon, jogi megítélésük, tartalmuk, átruházhatóságuk és korlátozásaik különböznek egymástól.
A hasonlóság közöttük, hogy mindkét jog megszerzése jogi aktushoz kötött, vagyis rendelkezni kell alapításukról. Mindkettő gyakran kerül bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba, és biztosítják a jogosult számára az ingatlan jogszerű használatát. Egyik jog sem keverendő össze a tulajdonjoggal, mivel a tulajdonos jogai részben, átmenetileg korlátozódnak.
A két jog között azonban különbségek is mutatkoznak. A haszonélvezeti jog teljesebb jogosultságokat kínál. A haszonélvező birtokolhatja, használhatja és hasznosíthatja az ingatlant, szedheti annak hasznait saját belátása szerint. Akár mások részére is átengedheti a használatot. A lakáshasználati jog jogosultja viszont csak a saját, illetve a vele tartósan együtt élő családtagjai szükségleteit kielégítő mértékben használhatja és élvezheti a lakást, nem jogosult például bérbe adni vagy hasznait teljes körűen szedni, ingyenesen sem engedhető át. A használati jog szorosabban kötődik a jogosult személyéhez, az igények egyéni szükségleteihez. A haszonélvezeti jog szintén személyhez kötött, de szélesebb körben érvényesíthető, például bérbeadás céljából is.
Mindkét jogviszony keletkezhet szerződéssel, végrendelettel vagy törvény alapján, és mindkét jog megszűnik a jogosult halálával, tehát főszabály szerint, nem örökölhető egyik sem.
Válás vagy élettársi kapcsolat megszűnésekor gyakran kerül szóba a lakáshasználati jog, amikor az egyik fél és vele lakó gyermekek jogát kell rögzíteni a közös ingatlanhoz.
A haszonélvezeti jog jellemzően öröklési helyzetekben jelenik meg, például amikor az özvegy számára biztosítani kívánják az ingatlan használatát és hasznaiból való részesedését a tulajdonosváltás után is.
dr. Strassburger Gyula ügyvéd
