Miskolc egyik első villamoskocsija. Fotó: Magánarchívum
Az első villamos
A vidéki városok közül Pozsony és Szombathely után Miskolcon indult meg a villamosközlekedés (bár Pozsony már nem tartozik országunkhoz, Szombathelyen pedig már nincs villamos), amely az idén már 128 éves.
1872-ben a lóvasút gondolata fogalmazódott meg a miskolci városvezetők fejében, illetve a legendás földalatti vasút – metró – ötlete is felmerült, bár ez inkább a legendák közé tartozik. A negyvenes évekbeli államosításig két cég, a Miskolci Villamossági Rt. és a Miskolc-diósgyőri Közúti Vasút Rt. működtette a villamost. A villamosvasút ötletét először dr. Csáthy Szabó István vetette fel 1895-ben.
Az első terv még úgy szólt, hogy Felsőhámorig fog „futni” a villamos, később ezt elvetették. Hosszas huzavona után 1896. február 27-én érkezett meg az engedély egy fővonalra: – a Tiszai pályaudvar – Gömöri pályaudvar – Búza tér – Széchenyi utca – Verestemplom között, – és egy mellékvonalra: a Búza téri „kiágazástól” a Szeles, Kazinczy, Szemere utcákon át a Népkertig.
1896. március 19-én kötött szerződést a várossal Csáthy arról, hogy az üzemeltetés után 50 évvel városi tulajdonba kerül a részvénytársaság. Ez így is történt, bár nem abban a formában, ahogy a városi vezetők és Csáthy tervezték, hanem az államosításnak „hála”. A villamosvasút első garázsát a Tiszai pályaudvar mellett, a Szinva-parton építették, később ez lett majd a híres Baross-kocsiszín.
A villanyáram-hálózat kapacitása nem volt elegendő a villamos üzemeltetéséhez a városban, ezért egy új villanytelepet hoztak létre, amelyet ezzel együtt a közvilágításra és magáncélokra is fel tudtak használni.
A sínek fektetése is sok gondot okozott az építőknek. A főutca a munkálatok alatt szinte járhatatlan volt, így a fuvarosok a rosszabb minőségű mellékutakra kényszerültek. Akadozott a szállítás a vasgyárba és onnan is. Zúgolódás volt mindenhonnan, de a városháza nem engedett a tervekből.
Aztán 1897. július 10-én megindult a forgalom. Miskolc város egy újabb lépést tett az önállósodás útján – mert bizony ez is az volt –, a nagyvárosi lét felé.
A perzsa sah Miskolcon
Muzaff er Eddin perzsa sah 1900. október 12-én látogatott Miskolcra. A látogatott talán kicsit erős kifejezés, hiszen mindösszesen tíz percet tartózkodott városunkban. A Tiszai pályaudvaron mindenesetre hatalmas tömeg várta őt, illetve megjelent Tarnay Gyula alispán, Soltész Nagy Kálmán polgármester és Sztankovics Miklós vasúti főfelügyelő is. A perzsa sah kinyitotta vasúti kocsija ablakát, és hagyta, hogy ünnepelje őt a sokadalom. Egy tolmáccsal megkérdeztette a város nevét és lakosainak számát, az adatokat egy nagy papírra fel is jegyezte, majd távozott a tovább induló vonattal.
Weidlich Pál különleges árui
A Weidlich Pál, a híres miskolci kereskedő nagyon ügyelt boltja csemege részlegének áruira, és azok minőségére. Az ország minden tájáról a legjobb minőségű árut szerezte be.
„... a túró Liptóból, a bécsi virsli Bécsből, a kassai sonka Kassáról, a prágai Prágából, a sajtfélék Svájcból érkeztek. Az üzlet legnagyobb nevezetessége a mezőgazdasági vetőmag volt. A külföldi tanulmányútjain megismert legjobb holland kereskedőktől vásárolta őket” - így yzólt a korabeli híradás.
Weidlich nemcsak a minőségre ügyelt, hanem a minőségi kiszolgálásra is. Minden vendégnek, aki betért hozzá, személyesen köszönte meg vásárlást, bármit is vett nála. A tisztes haszonszerzést tartotta szem előtt, mint az első, városunkba érkező görög kereskedők.
Miskolcfalva
Újszomolnok egy már nem létező község a Felvidéken, amely az eperjesi járásban volt. 1915-ben az orosz betörés során megsemmisült. Újjáépítésének teljes költségét Miskolc vállalta – orosz hadifoglyokkal építették újjá a települést –, ezért hálából felvette a Miskolcfalva elnevezést. Sorsát azonban nem kerülhette el: 1980-ban a starinai víztározó építése miatt lerombolták.
Reiman Zoltán
