Miskolc belvárosának egyik legrégibb és legkülönösebb hangulatú pontja a háromszög alakú, ma már parkosított Deák Ferenc tér. Aki végigsétál a padjai között, aligha sejti, hogy a díszfák és virágágyások alatt egykor középkori templom állt, körülötte temetővel. Egy olyan helyen, amely hosszú évtizedeken keresztül volt fő konfliktusforrása a város katolikus és református lakosságának. A „templomból tér” változás története jól mutatja, miként alakult át Miskolc városszerkezete, közösségi élete, közgondolkodása és vallási megoszlása az elmúlt évszázadok során.
A tér helyén a 14. századtól a Papszer központtal létező Óvárost ellenpontozva létrejövő Nova Civitas, azaz az Újváros nevű városrész magja húzódott. A „két Miskolc” többé-kevésbé önállóan intézte ügyeit, külön főbírájuk volt, a 15. században Újváros már saját plébániával is rendelkezett. Ugyanis itt épült fel 1470 és 1490 között a Nagyboldogasszony-templom, Miskolc második plébániája, míg a mellette kialakított temető a város katolikus közösséget szolgálta. Az épület azonban nem élte túl a magyar történelem egyik viszontagságokkal teli időszakát: 1544-ben egy török portyát követően a templom leégett, és többé nem is építették újjá, helyét törmelékkel töltötte fel az akkor már református többségű lakosság.
Nova Civitas
A középkori templom létezését, annak pontos helyét sokáig csupán feltételezték, mígnem 1954-ben, egy csatornázás során végzett régészeti feltárás látványos bizonyítékokat szolgáltatott: a munkálatok során faragott kapukövek, 16–18. századi cseréptöredékek, használati tárgyak és a kormeghatározás szempontjából elengedhetetlen pénzérmék kerültek elő. Érdekesség, hogy a falmaradványok anyaga megegyezett a diósgyőri vár köveivel. A felszínre került leletanyag összességét tekintve nem volt kérdés. A Nagyboldogasszony-templom romjaira bukkantak, míg a feltöltésből előkerült hulladékréteg arról tanúskodott, hogy a templom helyén később piactér működött.
A város reformátussá válása után a megmaradt katolikus lakosság sokszor tiltakozott, amiért egykori templomuk helyén piacozott az újvárosi nép. A rekatolizáció újbóli térhódítását bizonyítja, hogy egykori területének egy részét visszakapta, így az elpusztult kápolnától keletre épült fel 1729 és 1760 között a minorita templom és rendház, amely ma is szervesen összeköti a szomszédos Hősök terével a területet. Ám a környék mai arcának kialakulásához innentől még hosszú út vezetett.
Sétatér vagy vásártér?
A 19. században a tér már Zárda térként szerepelt a térképeken, ám a környék állapota sokáig fejtörést okozott. Az 1890-es években a városi testület új vásártér kijelölését fontolgatta, mert a régi terület állapota rossz képet festett Miskolcról. A Szabadság című lap 1896-ban így írt róla: „A Zárda tér a legsiralmasabb képét tünteti fel a szépészeti állapotnak. Itt szarvasmarhák és bárányok legelnek. Mi lesz itt: sétatér, vagy vásártér?”
Hosszú évtizedek teltek el, míg a Szabadság kérdésére a válasz megszületett. A haza bölcsének szobrát 1925-ben avatták fel, ám annak története jóval korábban, 1911-ben kezdődött, amikor a város pályázatot hirdetett Deák szobrának megtervezésére. A kétfordulós pályázatot végül Gárdos Aladár, a mai Szent Anna téren található árvízi emlékmű alkotójának terve nyerte el. A szobor 1914-re el is készült, ám az első világháborúban Gárdost is besorozták, így az avatás ekkor még elmaradt, arra csak kilenc évvel később került sor. A teret ekkor Minorita tér vagy Kis-Népkert névvel illették, utóbbi azért is érdekes, mert a Deák-szobor helyeként eleinte a Városház tér mellett a „Nagy-Népkert” is felmerült.
A következő években a tér környezete is formálódni kezdett. 1927–1929 között épült fel az északi oldalon álló, neoreneszánsz Erdészeti palota, a nyugati csücskön pedig a Pece-patak egyik ága folyt át. A patakot azonban az 1960–70-es években befedték, egykori hídjának korlátja mementóként ma is megmaradt a téren.
A terület jellegzetes épülete a Deák tér 3. szám alatt álló, egykor görög kereskedők magtáraként működő, később lakóházzá alakított épület, amelyet a város 1989-ben ajánlott fel a Kossuth-díjas grafikus-festő, érdemes és kiváló művészének, Feledy Gyulának.
Ugyancsak a környék vallási sokszínűségét erősíti az 1787–1805 között épült copf stílusú ortodox templom, melyben Közép-Európa legnagyobb ikonosztáza található.
Egymással szemben
A Deák-szoborral szemben 1934-ben állították fel Lévay József szobrát, Borsodi Bindász Dezső alkotását. Így a teret két, a reformkor és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc jeles alakját ábrázoló, egymással szemben álló szobor zárja közre, mintha csak együtt őriznék a terület békéjét.
A tér arculatát időről időre megújították, mai formáját 2005-ben nyerte el, amikor átalakították a Lévay-szobor környezetét is. A forgalom visszafogottsága, az árnyas fák, a kulturális és vallási intézmények közelsége, a teret körülölelő sokszínű épületek okán a Deák Ferencről elnevezett terület ma a belváros egyik leghangulatosabb tere, amely nagy utat tett meg onnantól, hogy az egykori katolikus templom romjain piaccá avanzsáljon, majd a Zárda tér siralmas képéből újjászületve ligetes teret adjon a „haza bölcsének”. Bár a tér még miskolci léptékkel mérve sem foglal sok helyet, annak múltja végigvezet városunk sokszínű történetén.
Nagy Attila
