A klubok megváltozott szerepéről, a miskolci közönség és előadók generációváltásáról, és hogy vissza lehet-e nyerni a klub tíz évvel ezelőtti lendületét – ezekről beszélgettünk Hankó Vanda tulajdonos-rendezvényszervezővel, a Helynekem tizenharmadik évének végén.
Egy friss kutatás szerint az élőzenés klubok folyamatosan veszítik el piacképességüket és lehetetlenülnek el. Ha a Helynekem 13 éves történetének tükrében nézünk rá a jelenre: hogy van manapság a hely?
Köszönjük szépen, mi is nehezebb időszakot élünk, de az elmúlt másfél évtized minden tapasztalatával felvértezve, bizakodva tekintünk a jövőbe. Az nálunk is lecsapódik, hogy mi a prioritás a magyar társadalomban. Az emberek természetesen először a legalapvetőbb dolgokra költenek – lakhatás, számlák, bevásárlás –, és csak azután jön szóba bármilyen kulturális vagy szabadidős kiadás. Őszintén mondom, néha még így is csodálkozom, és nagyon hálás vagyok azért, hogy ennyit is rászánnak. De a visszaesés látványos.
Mi befolyásolja a fogyasztói szokásokat, ami negatívan hat a klubéletre?
A Covid alatt megtanultuk, milyen jól ellehet tölteni egy péntek estét otthon is. Sör a haverokkal, kedvenc lemez, film, vagy együtt röhögni az X-Faktor előválogatón - és ez teljesen valid program lett. Sokan egész egyszerűen benne ragadtak ebben, és jóval ritkábban mozdulna ki. Illetve az is ide tartozik, hogy az a közönség, akivel mi felnőttünk, velünk együtt kiöregedett és bekövetkezett egy generációváltás. A fiatalok kevésbé lojális fogyasztók, a 30–40 pluszos réteg pedig – aki a legjobb kulturális vásárló lenne - most családot alapít, kisgyerekkel van otthon. Ezeknek mind megvan a maga százaléka a hiányzó vendégekből. De a fogyasztói szokások megváltozása mellett a szűkös támogatási rendszer, az előadók emelkedő ára, vagy a szórakoztatóipari ÁFA is nehezítő körülmény.
Ráadásul a zenei trendek is kicserélődtek az elmúlt pár évben. Ez hogyan hat a klub működésére?
Igen, a covid után teljesen átrendeződött a mezőny. Hatalmas divat lett a rap és a hiphop, és nagyon gyorsan lettek a semmiből sztárok előadók. Az a fajta építkezés, ami a covid előtt még jellemző volt – klubturné, országjárás, közönségépítés – sok előadónál teljesen kimarad, így a klubok szerepe meginog a zeneiparban. Ha valaki megtölt egy arénát, jó ideig nem jön vissza klubba - ez nem arrogancia, egyszerűen gazdasági realitás: olyan infrastrukturális hátteret építenek ki, amit egy 400 fős hely soha nem tudna kitermelni. Így sorra veszítjük el azokat a zenekarokat, akik egykor életben tartották a Helynekemet. Egy ByeAlex, egy Halott Pénz, egy Kowalsky, – ők már aréna-szint, nem „férnek be” hozzánk. Régen egy teltházas, jól fizető hétvége után megengedhettük magunknak, hogy finanszírozzunk kisebb, művészibb projekteket. Ma ez sokkal nehezebb.
Ebben az „új” struktúrában hol találja meg a helyét egy klub? Budapesten erősödnek az akusztik jellegű koncertterek. Ez szempont volt a Helynekemben a Rom+ elindításakor?
Igen, a Rom+ létrehozásával erre a helyzetre reagáltunk. Ráadásul nekem személyes szívügyem is: nagyon szeretem a csendesebb, intimebb, akusztikus koncerteket, a szobakoncert-hangulatot. Azt láttam, hogy az a közönség, akikkel felnőttem, már nem feltétlenül egy hangos, tombolós estére vágynak, hanem egy kényelmesebb, ülős, igényes programra, ahol nyugodtan megisznak egy italt, és minőségi zenét hallgatnak. De a gazdasági helyzet most nem kedvez ennek, ezért ritkábban tudunk programot adni a Rom+-nak.
És mi a helyzet a videó diszkóval?
A Helynekemben a fő csapásirány mindig is az élőzene volt. Minden szezonban, szeptembertől májusig, pénteken és szombaton élőzene van a színpadon: általában elő- és fő zenekarral. Ugyanakkor mindig is tudtuk, hogy egy ekkora helyet nem lehet életben tartani csak ezekkel a koncertekkel – egyszerűen túl nagy a technikai és anyagi igénye egy teljes zenekar színpadra állításának. Emellett nagyon fontos, hogy mi történik vendéglátásban, és hogy minél több órát tudjunk nyitva tartani. Úgyhogy a kezdetektől dolgoztunk az éjszakáztatáson, az elmúlt években pedig meg is találtuk benne a saját hangunkat, arcukat. Jelenleg négy DJ-nk pörög különböző zenei stílusokkal; nem minden este videodiszkó van, érdekes tematikus estjeink is akadnak. A szerepe a klub működtetésében létfontosságú – nélküle egyszerűen nem tudnánk fenntartani az élőzenei programjainkat. Miskolcon nincs másik szórakozóhely, amely ilyen tematikus felépítéssel, rendszerességgel és állandósággal szolgálná ki az élőzenei piacot és az éjszakai szórakoztatást. Úgyhogy folytatni fogjuk a koncepciónkat, kiegészítve a Rom+ érdekes, intimebb koncertjeivel.
És az egyéb programok? Slam poetry, felolvasóest, kiállítások?
Az elektronikus zenei sorozatunk, a Nextapes mai napig fut. A Slam poetry-ből kevesebb van, már nem annyira kiszámítható, mint régen, de létezik. Más kulturális programot viszont nem nagyon tudunk életre hívni – részben az említett okok miatt, de az igazság szerint kicsit mi is elfáradtunk. Nagyon sok éven át rengeteg mindent csináltunk: kiállítások, alternatív színházi előadások, saját színjátszó labor, kiskoncertek a régi Romkocsmában. Nagyon sokszínű volt a ház, de amikor már nem éreztük mögötte a támogatást – érzelmit, szakmait, gazdaságit – akkor kicsit alábbhagyott a lelkesedés. Aztán nekem is született egy kisfiam, két évig kevesebbet dolgoztam. Most térek vissza, és remélem, visszaszippantom magamba a régi lendületet.
A pezsgő klubélet alapja egy erős könnyűzenei kultúra. Mely zenekarokkal forrt össze leginkább a Helynekem története?
Egyértelműen a két ünnep közötti zenekarainkkal. De a legszorosabb kapcsolatunk a Bohemian Betyars-szal van. Ők a kezdetek óta velünk vannak. Olyannyira, hogy még Miskolcon éltek, amikor a Helynekem ötlete először kirajzolódott. Csináltunk egy próbabulit a Földes mélygarázsában – először ugyanis azt hittük, ott lesz majd a klub. A Bohemian Betyars jött el zenélni, de később, már a hivatalos megnyitón is ők játszottak. Az indulásban fontos szerepe volt a 30Y-nak is. Beck Zoli személy szerint rengeteget segített abban, hogy megtaláljuk a klub szellemiségét, neki köszönhető, hogy Bodó Marci a romkocsmában felfestette a Szellemíró projektet: a 30Y kedvenc íróinak portréi díszítették a falakat. A Rom+-ban máig megvan belőle egy rész. A Covid óta volt egy generációváltásunk – azóta talán Beton.Hofi, aki a legfontosabb előadó. Szívén viseli a klubokat, figyeli hol tud támogató módon jelen lenni: hozzánk is rendre eljár, annak ellenére, hogy Budapesten az MVM Dome-ban tud teltházat csinálni. Személyiségében is nagyon hasonlóan gondolkodik, mint mi. De sok mindenkit szeretünk még. A teljesség igénye nélkül: Esti Kornél, Dzsúdló, Analog Balaton, az Elefánt. Az Elefánt egészen pici zenekarkora óta jár hozzánk, és végignéztük azt a gyönyörű építkezést, ami manapság már kevés helyen látszik.
Mit jelent a Helynekem Miskolcnak? Milyen szerepe van a város kulturális életében?
Nem akarok sokat gondolni magunkról, de a házról igen: biztos, hogy rengeteg ember személyiségfejlődésének része. Általában abban a korban kezdenek el idejárni, amikor nyitnak a világ felé, az itt gyűjtött élmények pedig megalapozzák, mit gondolnak magukról és a környezetükről. Erre jó a zene: segít megfogalmazni a létjogosultságodat, az értékeidet, a szellemiségedet, hatalmas közösségi erőkarral. Itt barátságok születnek, rengetegen házasodtak már össze; voltak néhányan, akik menyasszonyi ruhában jöttek vissza fotózkodni abba a sarokba, ahol először csókolóztak. Sok megható történet van és a nagy részét talán nem is ismerem. És nemcsak a miskolciaknak fontos: Debrecenből, Egerből is sokan jönnek a koncertek miatt, pláne, mióta bezárt pár hozzánk hasonló koncerthelyszín. A Helynekem még megvan, és szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki nem tudja nélküli elképzelni Miskolcot.
