Bató István neve máig él egy róla elnevezett üzletház formájában. Gondolhatnánk, hogy megboldogult névadója büszkén tekint le a nevét viselő épületre, ám ez a város egyik legellentmondásosabb közéleti szereplőjének esetében koránt sincs így. Végrendeletében ugyanis pont azt hagyta meg, hogy házát és benne szeretett leányának szobáját sose bolygassák, ám ezt felülírták az 1970-es évek városrendezési tervei, és vele megszületett a vélt vagy valós Bató-átok is.
Adott egy alapvetően sikeres üzletember, Bató István, aki az 1840-es évek infrastrukturális viszonyait kellő rafináltsággal használta ki. Aratáskor 4 váltóforintért vásárolta fel a búzát, majd amikor a városon kívülről érkező kereskedők a nehezen járható utak miatt már nem tudtak gabonát szállítani, ő a keresletet kihasználva tízszeres áron adta azt tovább. A szerzett vagyonát ingatlanokba fektette, így lett csakhamar híres, egyben hírhedt közéleti szereplője Miskolcnak.
Bató sosem maradt el a vármegyei gyűlésekről, és ha már ott volt, mindig hallatta a hangját: legyen szó bármilyen témáról, őszintén elmondta – olykor kendőzetlen – véleményét. Mivel gyakran ismételgette a jól csengő „egy Istenem, egy életem, én az adót nem fizetem” mottót, a város polgárainak szemében egyfajta Robin Hoodként tetszelgett. Népszerűségének „hála” a helyi sajtó is kipécézte magának, amely gazdagsága, egyben fukarsága okán hamar ráaggatta a „Dörögi Dömötör” jelzőt is. Egyedülálló jellemhez hasonló öltözködés is dukált: távolról felismerték a különc mágnást, akit leginkább hatalmas kalapjáról és „tengert lépő” csizmájáról azonosítottak.
Magánélete
Sokan tartják, hogy aki sikeres az üzleti életben, annak a magánélete sínyli meg ezt. Ez Bató Istvánra hatványozottan igaz volt, hiszen üzleti sikereinek fényét családi tragédiák sora árnyékolta be. Húszéves volt, amikor feleségül vett egy vagyonos árvalányt, Imre Esztert, frigyükből pedig egy fiú- és két leánygyermek született. A kisebbik leány, Borbála négyéves korában meghalt, míg ifjabbik Bató István mindössze öt hónapot élt.
Így az egyetlen megmaradt gyermekük nevelésére nagy hangsúlyt fektetett a család. Apja a széltől is óvta gyönyörű, törékeny leányát, Bató Esztert. Amikor asszonykorba ért, igyekezett tehetős férjet választani neki, ám ebben sem volt szerencsés. Eszter a városszerte elismert Piskóty János ügyvédhez ment feleségül, ám házasságuk csupán kilenc évig tartott, ugyanis férje 42 éves korában elhunyt.
Eszter ezután hazaköltözött szüleihez, majd egy év múlva, 28 éves korában követte férjét a halálba. A rossznyelvek szerint a lány halálát apja szigora okozta: egy alkalommal ugyanis túl későn tért haza, ezért az apja nem engedte be, így Eszternek a hideg, esős éjszakát a szabadban kellett töltenie, amelynek következményeként tüdőgyulladásban halt meg.
Az igazság ezzel szemben az, hogy a betegeskedő Eszter már jóval halála előtt végrendelkezett, szanatóriumba vonult. A halotti anyakönyvi kivonat szerint „tüdősorvadásban” hunyt el, ami az esetek döntő többségében hosszú lefolyású betegség. Eszter halála új fejezetet nyitott Bató István életében: az addig megtörhetetlennek tűnő férfit ettől kezdve folyton-folyvást a halál és annak kijátszása foglalkoztatta.
Eszternek hatalmas temetést rendezett. Lánya kérésének megfelelően elkészíttette Miskolc máig legnagyobb harangját, amely döntés felbolygatta a város pletykálkodó polgárait. A szóbeszéd szerint Bató a család összes ékszerét beleolvasztatta a harangba, mások azt is pusmogták, hogy a tetemes költséget egy lottónyereményből finanszírozta, a nyerőszámokat pedig álmában látta meg.
A harangot a Kossuth utcai református templom tornyában helyezték el 1866. május 13-án, Eszter halálának évfordulóján, és azóta is minden évben megszólaltatják ezen a napon Bató kérésének megfelelően.
Végrendelete
A halál gondolatával végletekig viaskodó férfi saját végrendeletében számos intézkedést hagyott hátra. Előírta, hogy Eszter lakószobáját le kell zárni, és oda egy évben kettőnél – Eszter születésnapján és halálának napján – többször senki nem léphet be. Részletesen leírta saját temetésének helyszínét (Deszkatemető) és a ceremónia pontos menetét, még arra is kitérve, mit énekeljenek a szertartás közben. Meghagyta továbbá, hogy a kripta vasajtajának lezárása után a kulcsot meg kell semmisíteni.
„Ha az egész világ szétmenne, az én kriptám még akkor is egy darabban fog gurulni” – vallotta. Végakaratában jelentős összeget hagyott a Deszkatemplom felújítására azzal a feltétellel, hogy az épületet – akárhányszor is égjen le – csak és kizárólag fából építhetik újjá. Mint tudjuk, ez azóta már megtörtént, így e rendelkezés próféciának is beillett.
Bató István végül 78 éves korában, hosszú betegség után hunyt el. Halálakor még azok a lapok is nagy tisztelettel emlékeztek meg róla, amelyek életében gyakran gúnyolták. Temetése végakaratának megfelelően zajlott, és az előírt rendelkezéseket sokáig sikerült is betartani.
Az 1970-es évek közepén azonban egykori Széchenyi utcai háza a nagyszabású városrendezési tervek áldozatául esett. Helyére épült fel a ma is a nevét viselő úgynevezett hídház és a hozzá kapcsolódó üzletközpont. Eszter szobájának bútorait ezt követően 23 évig méltatlan körülmények között tárolták, majd 2003-tól a Kossuth utcai Nyilas Misi Házban kaptak helyet, ahol ma is látogathatók.
Keringenek olyan legendák, melyek szerint azokra, akik döntöttek a ház lebontásáról, közvetve vagy közvetlenül lecsapott a Bató-átok, míg mások ennek tulajdonítják a környéken gyakran előforduló közlekedési baleseteket is. Hogy Bató István átka valós-e, azt mindenki döntse el maga, egy azonban biztos: a haláltól rettegő, különc figurát végül az életét övező, misztikus elemektől sem mentes legendák tették halhatatlanná.
Nagy Attila
