Rigó Jenő 1963-ban született Mosonmagyaróváron. Állami gondozásban nőtt fel, ateista nevelést kapott. Katonatiszt lett, éppúgy, mint Loyolai Szent Ignác. Felnőttként tért meg a rendszerváltás idején, és erősödött benne a szerzetesi hivatás.
Amikor 1995-ben belépett a jezsuita rendbe, még nem tudta, hogy pap vagy szerzetes testvér szeretne lenni. A noviciátus alatt végül elkezdte filozófiai tanulmányait. Magisztériuma idején két évig a novíciusmester segítője volt, majd Londonban folytatta tanulmányait, ahol teológiát tanult. Itt szentelték diakónussá 2005-ben, egy évre rá pedig pappá a budapesti Jézus Szíve-templomban.
Vezette a miskolci jezsuita gimnázium kollégiumát, majd a szegedi Szent József-templom és a Kaszap István Kollégium igazgatója volt. 2013-tól a torontói Szent Erzsébet templom, majd 2017-től a miskolci Isteni Ige-templom plébánosaként működött, közben 2019-től a miskolci Pongrácz Szent István rendház vice-superiori feladatait is ellátta.
2023 óta a magyar rendtartomány ökonómusaként dolgozott. Egy évig még Miskolcról végezte ezt a munkát, majd Budapestről, ahol a Fáber Szent Péter rendház minisztere és a provincia idős rendtagokért felelős delegátusa is volt.
Néhány héttel hatvankettedik születésnapja után hirtelen lett rosszul, életmentő műtéten esett át, de már nem tudott felépülni.
Hivatástörténetéről így beszélt egy interjúban:
„Amikor megtértem, akkor az a nagylelkűség, amely megérintett a Jóisten részéről, ott volt bennem. Szerettem volna felajánlani az életemet, valami jót tenni, de még nem tudtam, hogy hogyan. A körülmények úgy alakultak, hogy megismertem a jezsuitákat közelebbről, és megtapasztaltam, hogy ők is esendő emberek, ők se tökéletesek, de mégis törekszenek a tökéletességre. Ott van bennük valami, ami nem elégszik meg a középszerűséggel és törekszik valami jóra. Amikor ezt megtapasztaltam, akkor kinyílt az út előttem és akkor határoztam el, hogy belépek a Jézus Társaságába.” - írja a jezsuita.hu
