Az Erdélyi Magyar Örökség Díj olyan magyar vagy külföldi állampolgárságú, kivételes tehetségű művésznek vagy a közéletben jelentős szerepet betöltő személynek adományozható, akinek munkásságában hangsúlyozottan megjelenik a magyar nemzet iránti elkötelezettség, a magyar kultúra hagyományainak őrzése, ápolása és a jövő nemzedékének való átadása.
A rangos díjat Bánné dr. Gál Boglárka, a vármegyei közgyűlés elnöke, Balla Éva alelnök, valamint Dankó Dénes alelnök adta át Szondy Sándornak, Kovács Zsolt országgyűlési képviselő felterjesztése alapján.
Szondy Sándor miskolci iparos család gyermeke. Korán felfedezték kiváló rajzkészségét, melyet iskolai tanulmányai mellett szakkörben is fejlesztett. Grafikusnak készült, a portré-rajzolás volt az erőssége, amely készségét élete későbbi szakaszában, a fával való művészetében hasznosított. Huszonnyolc évesen kezdett a népművészeten belül a faművességgel foglalkozni és kereste azokat a mestereket, akiktől tanulhat. 1972-ben Sárospatakon az Országos Fafaragó táborban ismerkedett meg Szabó László kaposvári alkotóval, a Népművészet Mesterével, aki a dunántúli fafaragást megismertette és megszerettette vele. Ez a nyári alkotótábor indította el Szondy Sándort rendkívül sokszínű, gazdag művészi életútján.
Ezen a hosszú úton készített többek között köztéri emlékoszlopokat, kopjafákat, térplasztikákat, táblaképeket, játszóterek fa játékait, egyházi megrendelésre templombelsőt, és megfaragta a dunántúli pásztorművészet jellegzetes tárgyait is.
A népi iparművész hangszerkészítésben is kiváló, ma ezt vallja legfontosabb tevékenységének. Hangszerei formai megjelenésükben és hangzásukban kiemelkedő színvonalúak. Elsősorban népi hangszereket készít. Számtalan jelentős országos faműves kiállítás és pályázat résztvevője, díjazottja. Alkotásaival nagy elismerést aratott Szlovákiában, Ausztriában, Indiában, Algériában, de a Távol-Keleten, Japánban is.
Népi iparművész címet 1980-ban szerzett, a Népművészet Mestere díjjal 1991-ben tüntették ki. 2004-ben Miskolc városa Kondor Béla-díjjal ismerte el művészetét. Szakmai és közösségi, közéleti tevékenysége elismeréséül 2006-ban a Népművészeti Egyesületek Szövetsége Király Zsiga-díjat adományozott részére. Tagja a Bükkaljai Mesterek Népművészeti Egyesületnek.
A méltatás szerint, Szondy Sándor életműve példaértékű és megtestesíti mindazt, amit az Erdélyi Magyar Örökség Díj képvisel: a magyar nemzet iránti elkötelezettséget, a kulturális örökség megőrzését, a hagyomány tiszteletét és annak átadását a jövő nemzedékei számára.
Munkásságában a magyar népi kultúra élő, alkotó szelleme ölt testet, amely egyszerre múltidéző és jövőformáló. Szondy Sándor valódi örökségőrző: művei, tanítványai és példamutatása révén maradandó értékekkel gazdagítja a magyar kultúrát. Mind ezekért találták méltónak a Vármegye Önkormányzata Erdélyi Magyar Örökség Díjára.
A meghatott díjazott kérdésünkre elmondta, nagyon sok elismerést kapott már hosszú pályafutása alatt, de ennek örül a legjobban. Ugyanakkor természetesen minden elismerés egy-egy mérföldkő a munkásságában és minden elkészült alkotását egyformán szereti. Példaként említette a miskolci református Deszka templomot, amelynek szintén van erdélyi vonatkozása, hiszen székely stílusban tervezték. Ennek sajnálatos leégése után oroszlánrészt vállalt a belső faragások elkészítésénél.
- Közel áll hozzám az erdélyi fafaragó művészet. Annak idején vásárosnaményi fafaragó táborban is részt vettem éveken át, és minden évben meglátogattuk az Erdélyben élő fafaragó embereket. A Deszka templom újjáépítésén is sokukkal együtt dolgoztunk. Magam is számos erdélyi, székely motívumot használok a munkáimban – mondta Szondy Sándor.
Hozzátette, ha ki kellene emelni valamely alkotását nehéz helyzetben lenne, nagyon nehéz választani közülük. Ha mégis, akkor mindenekelőtt az egyházi megrendelésre készült munkákat említené. Különösen a Deszka templomon végzett munkáit, vagy a görögkatolikus templomba készült imapadot, gyertyatartót és az oltár rekonstrukcióját. De legalább ilyen büszke a Lévay József Református Gimnázium imatermét díszítő munkáira, az iskola bejárata előtt álló, a reformáció ötszázadik évfordulóján felállított faragott kapura, avagy a Diósgyőri Általános Iskola aulájába készített nagyméretű táblaképekre.
