Ilonka néni szűkebb családja körében fogadta most a köszöntést, de mint megtudtuk, egy nagyobb létszámú ünneplést már tartottak vasárnap a Gálffy Ignác utcai lakásban, közel harminc fővel.
Nem gondoltam volna, hogy elérem ezt a kort
– fogalmazott az ünnepelt, miután a meghatódást követően elkezdett mesélni az életéről.
Megtudtuk, hogy 35 évig nyugdíjosztályon dolgozott, büszkén mesélt a négy unokájáról és négy dédunokájáról. „Egyik szebb, mint a másik, egymás mellé állva olyanok, mint az orgonasíp”, fogalmazott mosolyogva. Két lánya közül az egyik Budaörsön, a másik Miskolcon, Komlóstetőn él, gyakran látogatják.
– Még ma is csinálok ezt-azt, de most nem engedtek se sütni, se főzni, ezért morogtam egy kicsit – árulta el.
Azt is felidézte, hogy 1940-ben költöztek Magyarországra.
Én erdélyi, nagyszebeni lány vagyok
– jelentette ki, hozzátéve, hogy jelenlegi otthonában immár több mint 30 éve lakik, előtte a József utcában éltek. A szülei korán meghaltak, húgával egyedül maradtak.
A fiatalabb generációknak azt üzeni, hogy nem szabad ellustulni, mindig kell egy cél, amit ha törik, ha szakad, meg kell csinálni.
