A tapasztalatok azt mutatják, hogy a Herman Ottó Múzeum két éve megnyitott Régészeti Látványraktárának látogatói elsősorban iskolás csoportok.
– Nagy számban készítettünk műtárgymásolatokat, amelyeket kézbe lehet adni a látogatóknak, így a foglalkozások élményszerűek és interaktívak – mondta Szörényi Gábor András régészeti igazgatóhelyettes. – Az iskolai csoportok érkezését részben mi szervezzük. 2025-ben elindítottunk egy kampányt, amelynek keretében szórólapokat készítettünk, és ezekkel kezdtük el reklámozni a programjainkat. Először Miskolc területén jártunk különböző iskolákban, majd később már a vármegye más településeire is eljutottunk. A gyakorlatban ez úgy működik, hogy egy-egy hétre kivisszük a rollupokat az adott iskolába. A múzeumpedagógus kolléganőm ilyenkor tart egy rövid ismertetőt arról, hogy mivel várjuk a diákcsoportokat a látványraktárban. Ezekre a bemutatókra magával visz néhány műtárgymásolatot is, amelyeket a gyerekek kézbe vehetnek.
Az igazgatóhelyettes hozzátette: nem teljes tanórát tartanak, mert a teljes foglalkozás majd a kiállításban történik. Ez inkább egy kedvcsináló.
Hiányt pótolnak
A régészeti igazgatóhelyettes szerint fontos hangsúlyozni, hogy az iskolai történelemoktatásban a régészet, különösen az őskor témája az utóbbi időben jelentősen háttérbe szorult.
– Nem titkolt célunk, hogy ebben hiánypótló szerepet töltsünk be. A Régészeti Látványraktárat és a hozzá kapcsolódó foglalkozásokat kifejezetten azért hoztuk létre, hogy a tanárok elhozhassák ide a diákokat, és hiteles forrásból, régészektől, régészeti kurátoroktól és múzeumpedagógusoktól kapjanak ismereteket. Jelenleg több mint egy tucat, nagyjából tizenöt különböző foglalkozási csomagunk van. Ezek nagyon sokféle témát ölelnek fel: a régészet módszertanától kezdve az őskori öltözködésen és viseletkultúrán át egészen a gasztronómiáig, a pénzügyi tudatosságig, illetve a miskolciság, a miskolci identitás kérdéséig – mondta Szörényi Gábor András, aki nagyon fontosnak találja a jó hírüket, ez pedig szóbeszéd útján terjed. – Azok, akik már jártak nálunk, általában jó élményekkel távoznak, és továbbadják a tapasztalataikat. Azt is el tudom mondani, hogy a 2024-es és a 2025-ös év látogatottsága nagyjából hasonló volt. Bár 2024-ben nem volt teljes évünk, hiszen január végén nyitottunk.
Hozzátette: a kiállításban több mint 2700 műtárgyat mutatnak be. Ezt két óra alatt sem lehet teljesen átnézni, ezért inkább egy erős benyomást akarnak adni arról, milyen gazdag régészeti múltja van a térségnek.
Érintettségre hajaznak
Bár a Régészeti Látványtár miskolci intézmény, a kiállítás nemcsak a városra koncentrál, hanem az egész vármegye régészeti örökségét mutatja be.
– Jelenlegi tudásunk szerint a vármegyében 2749 regisztrált régészeti lelőhely található. Az itt lévő mintegy 360 település határából kerültek elő azok a leletek, amelyeket mi bemutatunk. Éppen ezért szeretnénk a jövőben kifejezetten megszólítani a települési önkormányzatokat és közösségeket. Fontosnak tartom, hogy az emberek felismerjék: a saját közvetlen környezetükben milyen értékek kerültek elő a földből, sok esetben olyanok, amelyekről korábban nem is tudtak. Ezért szeretnénk tematikus látogatásokat szervezni, ahol egy-egy település lakói kifejezetten a saját lelőhelyeik leleteivel ismerkedhetnek meg – mondta, majd hozzátette, a múzeum több mint 120 éves intézmény, idén már a 127. évét tölti. – A gyűjtemény alapjait már a korai kutatók és muzeológusok rakták le, például Leszih Andor vagy Marjalaki Kiss Lajos, akik már a két világháború között is hatalmas mennyiségű és nagyon értékes régészeti leletet gyűjtöttek össze. A kiállítás tehát valójában a múzeum teljes régészeti gyűjteményének történetét mutatja be.
Csak úgy repül az idő
Az egyéni látogatókat is nagyon szívesen látják.
– Számomra mindig izgalmas megfigyelni, hogyan viselkednek a látogatók egy kiállítótérben. Általában azt látom, hogy egy átlagos látogató egy múzeumi kiállításon körülbelül 60–65 percet tölt el. Ezt sok helyen megfigyeltem, nemcsak nálunk, hanem más múzeumokban, akár külföldön is. Nálunk azonban az egyéni látogatók egészen másképp viselkednek. A tapasztalataink szerint két-két és fél óránál hamarabb szinte senki nem megy el a látványraktárból. Egyszerűen annyi izgalmas történet és annyi tárgy veszi körül őket, hogy ott maradnak, és egyre újabb részleteket fedeznek fel. A látogatók általában valamelyik korszak iránt érdeklődnek különösen: van, akit a középkor, van, akit az őskor, vagy éppen a honfoglalás kora iránt. Először arra a korszakra fókuszálnak, majd lassan más korszakok tárgyai is felkeltik az érdeklődésüket, és az idő egyszerűen elrepül – mondta Szörényi Gábor András, aki szerint ehhez hozzájárul az is, hogy a tárlatvezetők nagyon lelkesek és felkészültek.
