Kilencvenedik születésnapja alkalmából köszöntötte szerda délután a miskolci önkormányzat képviseletében Szaniszló Jánosnét bulgárföldi otthonában Hollósy András, Miskolc alpolgármestere, miniszteri biztos és Pakusza Zoltán, a terület önkormányzati képviselője. Jutka néni március 15-én, a nemzeti ünnepen született. Bár háborús gyermeknek tartja magát, de máig aktív és szerinte ez az, ami élteti. Saját készítésű süteményekkel várta a stábot.
- Bükkzsércen születtem, de már 55 éve élek Miskolcon és tizenhat évig voltam ennek a háznak a közösképviselője. A munkát mostanáig nem hagytam teljesen abba. Mivel az egészségi állapotom már nem a régi, ezért jelenleg csak besegítek a mostani közösképviselőknek, összekötő szerepet töltök be. Máig a háznak a „tyúkanyója” vagyok – mondta el Szaniszló Jánosné Jutka néni.
Megosztotta, több tragédiát is át kellett élnie, mert édesanyja meghalt a szülésben, aztán intézetbe került. Hat hónapos korában pedig örökbe fogadták. 15 éves kora óta dolgozik és esti tagozatra járt iskolába. Aztán megszületett a fia október 23-án, szintén nemzeti ünnepen, akit később tragikus módon elveszített. Tizenhét évig várt rá, hogy saját lakása legyen.
- Mindig olyan munkám volt, hogy emberekkel kellett foglalkoznom. Az Agrober Kft-től mentem nyugdíjba, ahol 21 évig mezőgazdasági beruházóként és tervezőként tevékenykedtem, de korábban a tanácsnál is dolgoztam. Anett nevű unokámat egyedül neveltem fel, aki nemzetközi kapcsolatok szakon végzett kiváló eredménnyel a Budapesti Corvinus Egyetemen és nyelveket beszél. Pénteken együtt fogunk majd ünnepelni, ha hazarepül Barcelonából – számolt be Jutka néni.
Hozzátette, sok mai fiatal elégedetlenségét nem érti, mert ők nem tudják, milyen volt háborús gyereknek és felnőttnek lenni. Felidézte, a háborús időkben éjszaka fél 12-kor álltak be a sorba, hogy reggel 6-kor megkapják a kenyeret a malomban. Karácsonykor pedig ki kellett simítani a szaloncukor papírját, hogy eltegyék a következő évre.
A szomorúságok mellett, néhány humoros történetet is elmesélt, például, amikor gyerekként pénzért sikerült eladnia a disznójukat az oroszoknak, akik ingyen akarták elvenni. A bábonyi erdőben, a telkükön töltött napokra is szívesen emlékezett vissza, ahol szőlőjük és állataik voltak.
