Hagyományosan ezen a rendezvényen adják át minden évben a kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákoknak karonként a Hallgatói emlékérmet és emléklapot, valamint az Egészségtudományi Karon a Stefánia-díjat. Korábban az 1747-ben bevezetett versenyvizsgák legeredményesebb hallgatóit jutalmazták ezzel. Az érmek adományozásánál kezdetben a szakmai kiválóság mellett az emberi jellemet, magaviseletet is figyelembe vették.
A korabeli dokumentumok segítségével összeállított ünnepi műsorban zenés táncos megemlékezéssel a Miskolci Nemzeti Színház művészei közreműködtek.
A szabadság értéke
„Éljük át közösen a magyar forradalom és szabadságharc hajdan volt lelkes, tiszta hangulatát! A márciusi ifjak szerte az országban megmozdultak a szabadságért, az Istennek ezen legszebb ajándékáért, ahogy gróf Széchenyi István nevezte ezt a kincset. Mi, mai magyarok, akik egy szabad ország polgárai vagyunk, szoktunk-e gondolkodni március 15-e napjának nagy kérdésén, hogy mi is a szabadság? Megbecsüljük-e azt, valamint boldogít-e bennünket, értékeljük-e?” – tette fel a kérdést Radnai Erika.
Elmondta, 1848. március 15-én sorsfordító időket élt Magyarország. Ezen a napon robbantották ki Pesten a radikális ifjúság által vezetett forradalmat, ami a nyitánya volt hazánk másfél éves szabadság iránti küzdelmének. Ezen a napon virradt fel a magyar szabadság napja.
Hangsúlyozta, a márciusi ifjak 12 pontja, a szabadság 12 pontja volt. A nemzet akarata az volt, hogy saját sorsát a kezébe vegye, hogy minden polgárának egyforma jogai legyenek. Majd Heltai Jenő Szabadság című verséből idézett:
Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.
(Heltai Jenő: Szabadság (részlet)
Selmeci hősök
„Március idusa nem csupán egy piros betűs nap a naptárban. Ez a nap, a magyar szabadságvágy, a nemzeti önazonosságunk egyik meghatározó mérföldköve. Amikor ma itt a Miskolci Egyetem ünnepi szenátusülésén az 1848-as forradalom kitörésének pillanataira, a márciusi ifjakra emlékezünk, nem feledkezhetünk meg saját szellemi bölcsőnkről, Selmecbányáról sem” – emlékeztetett Szűcs Péter, a Miskolc Egyetem innovációs és tudományos rektorhelyettese. „Illő kötelességünk felidézni azokat a selmeci diákokat, akik 1848-ban éppen olyan tűzzel hordozták szívükben a haza szeretetét, mint a budapesti forradalom vezéralakjai” – fűzte hozzá.
Felidézte, a Selmeci Akadémia diákjai és tanárai nem maradtak néma szemlélői a történelemnek.
„1848 tavaszán ők is felismerték, hogy a haza és haladás jelszava nem választható el egymástól. Számukra a szabadság nemcsak politikai jogokat, hanem szakmai felelősséget is jelentett. Tudták, hogy egy modern, független országhoz elengedhetetlen az a technikai tudás, amit az akadémiai falai között szívtak magukba Gondoljunk ma azokra a bányász és kohász ifjakra, akik mérnöki precizitással segítették a forradalmat és a szabadságharcban a Honvéd sereg logisztikáját. Gondoljunk azokra, akik kohókban ágyúöntéssel, a laboratóriumokban puskapor gyártással járultak hozzá a haza védelméhez. Tevékenységükkel bebizonyították, hogy a tudomány és a hazaszeretet egymást erősíti” – foglalta össze a rektorhelyettes.
Kiemelte, köztük emlékeznek Pécs Antalra, a magyar bányászati nyelv megteremtőjére, vagy Görgey Árminra, aki a szabadságharcban tisztként szolgált.
Őrzik az ősi szellemet
Arra is felhívta a figyelmet, hogy bár a Selmeci Akadémia az egész Habsburg Birodalom számára képzett szakembereket német nyelven, 1848. március 18-án a Magyar Királyi Udvari Kamara rendeletben szólította fel az akadémiát, hogy 1848. őszétől már a magyar legyen az oktatás nyelve. A háborús viszonyok miatt azonban 1850-ig szünetelt a tanítás, de továbbra is német maradt a képzés nyelve. Ez csak a kiegyezés után 1868-ban változott, amikortól Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Akadémia néven állami felsőoktatási intézményként működött tovább és megkezdődött a virágkora.
A Miskolci Egyetem mai hallgatói csaknem három évszázados folytonosság örökösei, amiben ott él 1848 forradalmi hangulatának tiszta lelkesedése és az 1849-es szabadságharc emlékezete. A selmeci szellemiség, ami a legnehezebb időkben is egységbe kovácsolta a különböző nemzetiségű, de közös célokért küzdő ifjúságot. Az 1848-as forradalom üzenete az, hogy a szabadsághoz bátorság, a fejlődéshez pedig tudás kell. Legyünk büszkék őseink bátorságára és arra a szellemi alapra, amelyre egyetemünk épült. Dicsőség a hősöknek!
– summázta Prof. Dr. Szűcs Péter.
A szenátusülés elnökségét képviselte:
Szűcs Péter, a Miskolc Egyetem innovációs és tudományos rektorhelyettese
Mucsi Gábor, a Miskolci Egyetem Műszaki Föld- és Környezettudományi Karának dékánja
Baumli Péter, a Miskolci Egyetem Anyag- és Vegyészmérnöki Karának dékánhelyettese
Tamás Péter, a Miskolci Egyetem Gépészmérnök és Informatikai Kar dékánhelyettese
Csák Csilla, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja
Veresné Somosi Mariann, a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karának dékánja
Illésné Kovács Mária, a Miskolci Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának dékánja
Kiss-Tóth Emőke, a Miskolci Egyetem Egészségtudományi Karának dékánja
Birtalan Zsolt, a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetének igazgatója
Jelen volt még:
Tóth Éva, a Miskolci Egyetem Ferenczi Sándor Egészségügyi Technikumának igazgatója
Veres Pál, az Universitas Miskolcinensis Alapítvány kurátora.
