Miklós Tamás igazgató szerint az Avasi nyitott a színházi programokra.
– Szeretnénk, ha minden avasistának lenne színházi élménye. Diákjaink többsége a szüleivel is jár színházba, de kisebb csoportokban, osztályprogramként is szervezünk színházlátogatást, és az avasisták jó részének színházbérlete is van. Ezentúl örömmel fogadjuk a Miskolci Nemzeti Színház művészeinek tanteremszínházi előadásait, amiknek évek óta nagy sikere van a diákjaink körében – mondta, majd beszélt a tervekről. – Korábban működött színjátszókör az iskolánkban, még angol nyelven is, most dolgozunk azon, hogy a közeljövőben ezt megújítsuk, folytassuk.
A témanapon hét programon vehettek részt a gyerekek. Közöttük volt a Rippel fivérektől a Bizalom és egyenlőség, Egri Bálinttól a Hangzanza, Krasznahorkai Ágnestől Az Érzőlény, valamint színházi előadások: a Létra Kulturális Egyesülettől az Ab Ovo, a Hoppá Hoppá Társulattól a Liselotte és a május, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színháztól Csehov Sirálya, valamint egy másiktól a Beszterce ostroma.
Interaktívak voltak
Pomlényi Attila, a KultUp-program oktatási referense elmondta, a program országos szinten működik.
– Ez már a negyedik tanévünk, és most tartunk a 232. témanapnál. Ez idő alatt nagyjából 180 iskolában fordultunk meg, több helyre vissza is térünk, jellemzően másodjára. Miskolcon is voltunk már korábban más intézményben – mondta, majd hozzátette, számos független alkotóművésszel dolgoznak együtt. – Az iskoláknak szánt programok kiválasztásánál tartalmilag arra törekszünk, hogy minden résztvevő osztály kapjon színházi élményt és valamilyen interaktív, készségfejlesztő foglalkozást is egyben. A célunk mindenekelőtt az, hogy a diákok számára bővítsük a különféle színházi formanyelvek értelmezési tartományát. Ez fejleszti az empátiát, a humorérzéket vagy akár a szépérzéket. A drámajátékos foglalkozások még inkább a csoportdinamikára építenek: az egymásra figyelésre, a kommunikációra, arra, hogy a résztvevők megértsék a saját helyüket a közösségben. Ezek ön- és társismereti szinten fejlesztenek – nyilatkozta.
Van olyan programjuk is, mint a Hangzanza, ahol különféle hangokat hoznak létre a diákok a saját testükkel, például csettintéssel, dobogással, hangképzéssel.
– Ez egyszerre fejleszti a hallást, a finommotorikát, és segít feltérképezni a saját test lehetőségeit, ami szintén egyfajta önismereti munka. A színházi előadások is többnyire interaktívak. Nem feltétlenül a történet alapját változtatják meg, de a nézők reakciói erősen befolyásolják a színészek játékát. Az Ab Ovo című bohócjáték esetében például folyamatos kapcsolat van a játszó és a közönség között. A Sirály az előadás közben többször megáll, és a színészek drámapedagógiai szerepbe lépve bevonják a diákokat: együtt gondolkodnak a karakterekről és a helyzetekről, és azonnal reflektálnak az eseményekre – mondta el Pomlényi Attila.
