Mi a véleménye a miskolci járatseriff-rendszerről: beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket, és képviselőként a jövőben is fenntartaná, esetleg tovább fejlesztené azt?
– A miskolci járatseriff-rendszer szerintem egy nagyon jó találmány. Bár nem értem, hogy Magyarországon, hogy lehet egy ilyen szervezetet nagyon sok pénzből a rendőrség mellett párhuzamosan fenntartani. Úgy tudom, hogy a közrend védelme a rendőrség feladata. Az én információim szerint, milliárdos nagyságrend a rendészet és a járatseriffek fenntartásának éves költsége, amit nem a város pénzéből kellene elkölteni, hanem a rendőrségnek kéne a rendet biztosítani. Most én fizetem, mint miskolci lakos a város pénzéből az állami feladat elvégzését. Ilyen alapon mondhatnám azt is, hogy akkor dobjuk össze, mi miskolci lakosok, a déli határ védelmét biztosító katonáknak az élelmezését, amit egyébként is mi fizetünk adóforint formájában. Úgy gondolom, ez egy visszás helyzet, hogy az állami erőszakszervezetek mellett egy városnak saját erőszakszervezetet kelljen fenntartania. Erre nem volna szükség, ha a rendőrségnek megfelelő volna a létszáma.
Nyilvánvaló, hogy ha a rendőrség kapacitása nem megfelelő, akkor az is jobb, ha van egy ilyen szervezet, mint a járatseriff, mert mindenki jó, aki fönt van a villamoson és biztosítja a rendet. El tudom fogadni a járatseriff-rendszert, mint egy problémára adott szükségmegoldást, de én képviselőként azon dolgoznék, hogy a rendőrség megkapja azt az elismerést és azokat a szükséges forrásokat, amelyek révén ők láthatnák el ezeket a közbiztonságot és köznyugalmat biztosító feladatokat.
Hogyan értékeli Miskolc jelenlegi közbiztonsági helyzetét és mely területeken látja a legnagyobb kihívásokat?
– Ugyanazok a problémák most is, mint amik fennállnak több tíz éve. Tehát például azok a szegregátumok és környékük, amelyek a bűnözés melegágyai. Gondolok itt az Újgyőri főtérre, ahol bármit csinál bárki, ott összegyűlnek azok az emberek, akik veszélyeztetik a közbiztonságot. Amikor mi irányítottuk a várost, akkor egyik javaslatunk az volt, hogy költözzön oda a Vasgyárból a rendőrség, vagy legyen a rendészeknek ott is egy bázisuk. A lényeg, hogy ott legyenek, ahol a problémák vannak. Én Lyukóba is javasoltam egy rendőrőrsöt, azonnal le is rasszistáztak. Holott egyszerűen ott kellene lennie a rendőrnek, ahol a probléma van.
Jó intézkedés, hogy azóta megvalósult a rendőrség telepítése az Újgyőri főtérhez. A lényeg az, hogy ahol csak lehet, legyenek jelen a rendőrök, vagy a rendészek, ez a legnagyobb visszatartó erő. Jobban lehetne szabályozni például az utcai italfogyasztást is, vagy az italbolt előtti fogyasztást. Ha a jegyző megbüntetné, vagy ötször a renitens boltot, akár be is lehetne záratni, ha nem tudja betartatni a szabályokat. Bezárnák, vagy nem innának ott. Nekem mind a két megoldást megfelelő.
Milyen feltételeket tart szükségesnek ahhoz, hogy új befektetők érkezzenek Miskolcra, és milyen szerepe lehet ebben egy országgyűlési képviselőnek?
– Ez a probléma nemcsak a város, hanem az ország problémája is, sajnos. Akkor, amikor az Európai Unióból ki akarnak bennünket tuszkolni és megy a keménykedés, hogy adjanak-e pénzt, vagy ne adjanak, akkor nagyon nehéz iparfejlesztésről, vagy bármiről beszélni. Most például megvette a városvezetés a DAM-nak már több mint a felét, házon belül van, és megindult a gondolkozás, hogy mi legyen ott. Nem kell ezen sokat gondolkozni. Végig kell sétálni a Győri kapuban és mindenki választ ad rá. Azt, hogy még egyszer nem lehet környezeti károsodással, szennyezéssel járó ipart oda telepíteni.
Ha nem ipar, akkor mi lenne az a hasznosítási mód, amelyet támogatni tudna?
– Miskolcon, csak az Avason több tízezren élnek panel bérházakban, amelyek lassan erodálódnak, tehát gondolkozni kell azon is, hogy hová költözhetne sok ember. A DAM területét pedig rekultiválni kell, és ez lényegében bent van a városban. Terveznek oda utat is, ami valahonnan valahová vezetne. Az én javaslatom az, hogy ott növekedjen tovább a város. Lakóházak, épületek, közterek és ezeket kiszolgáló infrastruktúra legyen. Nemrég tették le a számozott utcáknál az új Lidl alapkövét. Ez lehetne a jó irány. Én már korábban is azt erőltettem, hogy lakótelepet tegyünk oda. A négyemeletes bérházakat hozzuk végig, épüljenek kisebb társasházak és családi házak is. Legyen egy nem zsúfolt, élhető városrész, tehát ne egy újabb avasi lakótelepet építsünk fel. Most drágák a telkek és az új lakások, a városnak komoly bevétele lehetne a felparcellázásból és a telkek eladásából. A város belterületén nem kell ipar, ahhoz el is kell jutni, ami nagy forgalomnövekedést is jelent. Véleményem szerint a Győri kapu egyfajta tükörképét kellene megcsinálnunk ott, családi és társasházakkal, az nem fájna senkinek.
Befektetés lenne a lakótelep építés is, de én egy másik kitörési pontnak a turizmust látom Miskolc számára. Azzal kell élnünk, amink van. Ha én országgyűlési képviselőként bent ülnék a parlamentben, akkor igyekeznék pénzt hozni Miskolcra. Ha pénz van, minden van, ha nincs pénz, semmi nincs. Pénzt pedig leggyorsabban a turizmussal lehet termelni. Nincs még egy olyan város Magyarországon – eltekintve Budapesttől -, ahol annyi kiemelkedő látnivaló van, mint nálunk. Van egy Avasi kilátónk, van egy Barlangfürdőnk – egyszer készen lesz -, van egy diósgyőri várunk, van egy Palota szállónk, van egy állatkertünk, itt vagyunk tényleg a Bükk kapujában, tehát itt nagyon sok mindent lehetne csinálni. Rengeteg turistát ide lehetne hozni, erre kellene sokkal jobban rágyúrni.
Miskolc környékén vannak ipari területek meg üzemek, azok, most úgy gondolom, az alacsonyabb képzettségű emberek jó részét foglalkoztatják. A magasabban kvalifikált munkaerőnek kellene több lehetőséget biztosítani. Nem egy Szilícium-völgyre gondolok, mert a Miskolci Egyetemen csak két osztály indul informatikában, de olyan cégeket ide kellene hozni, amelyek felszívnák az értelmiségi, diplomás munkaerőt.
Hogyan teremtene egyensúlyt Miskolcon az ipari fejlődés és a környezetvédelem szempontjai között? Tud-e olyan konkrét lépést mondani, amellyel egyszerre támogatná a gazdasági fejlődést és csökkentené a környezeti terhelést a térségben?
– Ezt a kérdést részben már érintettük, annak kapcsán, hogy semmiképpen nem hoznám vissza az ipari vállalatokat a város belterületére, a DAM helyére, hanem a város szélénél alakítanék ki számukra megfelelő ipari területeket. Így a városban a szennyezés mértéke sem növekedne. Egy klasszikus várost nézve, a város közepének sétáló utcának kell lenni, ahol az emberek sétálnak, fagyiznak, megállnak, esznek-isznak, szórakoznak. És ahogy megy kifelé a kör, jönnek a lakótelepek, ahol ezek az emberek laknak, a következő kör pedig a város széle, ahol az ipari területek vannak. Miskolc földrajzilag egy félig nyitott város, amelynek egyik vége a Bükkbe torkollik, ezért limitált az iparosítható terület. Ezért is mondom, hogy a turizmus az a kitörési pont, amelyben nagy lehetőségeink vannak, és amely nem jár komolyabb környezeti terheléssel sem.
Megválasztása esetén melyik az a három konkrét, számonkérhető vállalás, amelyet a ciklus végéig mindenképpen teljesíteni kíván?
– Legfontosabbnak én azt tartom, hogy Miskolcon az utak rendben legyenek. Az én hitvallásom az, hogy az út az olyan, mint az emberi testben az erek. Ha a lábamban van egy érszűkület, akkor nem tudok dolgozni. Ha a kezemben van érszűkület, nem tudok dolgozni. Ha a fejemben…, ezt már nem is mondom. Tehát, ha jók az erek, ha jó az úthálózat, akkor lehet rendesen közlekedni. Olyan, hogy most Diósgyőrből később érek be a városházára, mint mondjuk Sajószentpéterről, hát ilyen a világon nincs. Megint elővehetnénk a városépítőket, az urbanisztikai szakembereket. A déli tehermentesítőnél ott vitatkoztam velük például azon, hogy miért háromsávos az új Thököly híd? Azt mondták, azért háromsávos, mert így több, mint az út, mert az út csak kétsávos. Én kontráztam, hogy nem, az út is háromsávos, csak a harmadikban parkolnak, amivel oktalanul leszűkítik az út áteresztő kapacitását. Ez a dugók egyik oka. Mondtam, hogy ilyen luxusban élünk, hogy az úton parkolnak, miközben állnak és füstölnek az autók mellettük. És nem értették. Pedig egy nagyvárosban létfontosságú, hogy a fő közlekedési erek rendben legyenek. Jól legyenek programozva a zöldhullámok, hogy az autók minél gyorsabban áthaladhassanak, ne a dugókban füstöljenek, fokozva a légszennyezést és növelve a stresszt. Ez az egyik tehát, amin igyekeznék javítani.
A második legfontosabb dolog, a turizmus helyreállítása, hogy jöjjenek ide az emberek. Azt nem értem például, hogy miért tart ilyen sokáig a Barlangfürdő rendbehozása. Ha valakinek leég a háza, és közel két évig nincs még készen a helyreállítása, akkor ott mindenkit elzavarnak. Ott voltam az elején, amikor leégett, akkor a biztosító kifizette volna azt a kárt, ami keletkezett. Oké, leégett, nagyon nagy tragédia a városnak, de nem történhetett volna meg, hogy ez eddig húzódik. A második tehát a turizmus, mert a turizmusból szinte egyből jön a pénz.
A harmadik – számomra a klasszikus téma –, az egészségügy. Országgyűlési képviselőként számomra prioritás lenne az átjárható egészségügy. Jelenleg valakik irdatlanul jól keresnek ebből a buliból, és nem feltétlenül az orvosok. Igaz, most már az orvos se keres rosszul, de az életemet bízom rá, tehát az orvos keressen is jól. A rendőr is, orvos is, a tűzoltó is, keressen jól. Ne legyen megélhetési gondja annak, akire adott esetben az életünket bízzuk.
Én megszüntetném ezt a rengeteg magánszolgáltatót, és azt a finanszírozást adnám az állami egészségügynek, amibe az ellátások valóban kerülnek. Tehát, ha egy vesekőműtét mondjuk kétmillió forint, akkor ne kapjon egy kórház háromszázezer forintot. Mindennek megvan az ára, azt az állami rendszerben is ki kell fizetni.
Országgyűlési képviselőként tehát én ezt a három ügyet tartanám a legfontosabbaknak, ezeket képviselném.
