Dr. Sólyom Enikő számára Miskolc felnőtt életének munkás, de ugyanakkor békés, nyugodt, örömteli színtere.
– Itt kezdtem el a később kiteljesedő csecsemő- és gyermekgyógyászati orvosi hivatásom gyakorlását 1967-ben, és itt fejeztem be 2023 végén. Itt alapítottunk családot szintén orvos férjemmel (dr. Tóth László urológus-nephrológus főorvos, igazgatói szaktanácsadó – a szerk.). Itt nőttek fel a gyermekeim, részben egyetemre is itt jártak. Itt vált felnőtté egyik unokám.
A város nem volt ismeretlen számára, hiszen kétéves korától nyaranta pár napot itt töltött.
– Csodáltam Lillafüredet, a Palotaszállót, Tapolcát a csónakázótavával. Varázslatosnak éreztem a Bükk erdeit és tisztásait. A szamosmenti Szatmárököritó síksága után ez másként volt szép – fogalmazott.
Kezdetben a várost túl zajosnak, mozgalmasnak érezte, miután a gimnáziumi és egyetemi évei a cívis városhoz, Debrecenhez kötődtek.
– Ekkor is felfigyeltem azonban a kulturális élet magas színvonalára. Igazán közel gyermekeim nevelése során kerültem a városhoz és lakóihoz. Megismertem és megszerettem az itt lakók nyíltszívű, barátságos mentalitását, a város történelmét, értékes régi és újabb épületeit, a templomait, az emlékműveit, a várat – sorolta.
Gyermekgyógyászként a kórházi betegellátást gyakorolta, kezdetben a megyei gyermekosztályon, 1976-tól a gyermekegészségügyi központban. Több mint 20 évig vezette is azt.
– A gyermekek gyógyítása mindennapi örömforrás volt számomra. Ehhez nagymértékben hozzájárult, hogy a munkahelyem egyes területeken európai, de általánosságban az ország gyermekklinikáihoz hasonló színvonalú ellátást tett lehetővé – mondta dr. Sólyom Enikő, aki számos örömteli, magasztos pillanatot élt át az itt töltött több mint hat évtized alatt.
– Felemelő volt számomra minden esküvő, születés, ballagás, diplomaátvétel és elismerés a családban. Ünnepként éltem át a színházi bemutatókat, számos hangversenyt. Büszke voltam azokra az alkalmakra, amikor egy korszerűbb eszközt, terápiás eljárást tudtunk bevezetni a GYEK-ben a gyorsabb, kíméletesebb gyógyulások érdekében. Legnagyobb örömöt azonban akkor éreztem, amikor egy beteg szülei köszönetet mondtak gyermekük gyógyulása után az illetékes osztály dolgozóinak. Boldog voltam a szakmai kitüntetéseim odaítélésekor. Igazi meglepetést két teljesen váratlan, mélyen megtisztelő társadalmi díj jelentett: Miskolc Város Díszpolgára (2021) és a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2025) – mondta a díszpolgár.
– Mára Miskolc az otthonom, amely befogadott, szellemi és kulturális táplálékot, ritka szép természeti környezetet, kimagaslóan jó gyermekegészségügyi ellátásban való részvétel mellett megbecsülést, elismerést is adott. Az általam az 1940-es évek közepe óta ismert, hosszú történelmi múlttal rendelkező város életemben volt kereskedelmi, majd nehézipari központ. A nagyipar összeomlása óta izgalommal figyelem az új arculatának kialakulását. Hiszen hatalmas humán erőforrásai és természeti kincsei vannak. Örülök minden újabb gyarapodásának, és több évszázadra virágzást kívánok neki – osztotta meg gondolatait Dr. Sólyom Enikő.
