A legendás sportember 1968 januárjában lett a diósgyőriek NB I-es csapatának játékosa, majd a klub színeiben több mint nyolcszáz hivatalos mérkőzésen szerepelt. Tagja volt a piros-fehérek 1977-ben és 1980-ban Magyar Népköztársasági Kupát nyert együttesének, a honi legmagasabb osztályban pedig kétszer bizonyult a legjobb hálóőrnek.
– Hálás vagyok a teremtőnek azért, mert így rendezte a sorsomat – kezdte a DVTK ikonikus alakja, majd így folytatta: – Amikor Méráról, az encsi járásban lévő kis abaúji faluból évtizedekkel ezelőtt Miskolcra jöttem, olyan alkotó közegbe csöppentem, amely lehetőséget adott nekem arra, hogy később ismert emberré váljak. Ehhez természetesen „valamit” produkálnom is kellett, no meg úgy élnem, hogy kiérdemeljek néhány, rendkívül megtisztelő díjat és kitüntetést. A máig tartó népszerűségemet is Miskolc városának köszönhetem: itt teljesedtem ki, innen lettem olimpiai válogatott és a magam idejében vidékről szinte mindent elértem a futballban.
Az egykori kiváló portás ezután arról beszélt, hogy rendszeresen eleget tesz a díszpolgárokkal szemben támasztott követelményeknek:
– Eljárok a vármegyénk székhelyén tartott közéleti, kulturális és sporteseményekre, gálákra, rendezvényekre, amelyekre a feleségem is velem tart. A színházban sorra kerülő ünnepségen is ott leszünk és napról napra azért drukkolunk, hogy tovább épüljön és szépüljön Miskolc, amely váljon minden szempontból élhető nagyvárossá.
Veréb György végül megemlítette, hogy az elmúlt évtizedekben családtagjaival egyetemben sok jó barátot szerzett, a famíliájával beilleszkedett abba a közegbe, ahol él, így igazán nagyszerűen érzi magát Miskolcon.
