A hazai könyves rendezvények története csaknem egy évszázadra nyúlik vissza. Az olasz példát követő kezdeményezés 1927-ben indult útjára, amikor a kiváló történész és közéleti gondolkodó, Supka Géza felvetette egy országos könyvünnep megrendezésének gondolatát. Az első ilyen eseménynek Miskolc adott otthont pünkösd vasárnapján.
Az idei rendezvénysorozat nyitó eseményén Lackfi János író, költő, műfordító mondott beszédet.
– A művészet nem valami tuti spirituális cucc, nem annyi, hogy egyszer csak valami különleges állapotba kerülök, és majd valami csodásat ihletek – mondta, majd Makoto Fujimura amerikai művészt idézte, aki szerint a művészet a megismerés legmélyebb formája, a legerősebb látlelet a világról. Hozzátette Karl Barth teológus szavait, aki úgy tekintett a művészet sorsára, mint a szülés és a születés fájdalmára.
Lackfi János beszédében a művészetet egyetlen ágára szűkítette.
– Az irodalom, ha jó irodalom, számomra egyszerre ismerős és meghökkentő tapasztalat. Olvastán az jut eszembe, hogy erre már én is gondoltam. És az is eszembe jut, hogy erre így még sosem gondoltam. Mikszáth szerint a történész arra kíváncsi, hogyan történhettek a dolgok. Én íróként arra vagyok kíváncsi, hogy akár másképp is történhettek volna – mondta, majd újra Makotot idézte: embernek lenni annyi, mint kreatívnak lenni.
Ez simára borotválja a gondolatokat
Tóth-Szántai József, Miskolc polgármestere ünnepi beszédében elmondta, úgy gondolja, a könyvhét tökéletes lehetőség arra, hogy emlékeztessen mindenkit arra, milyen fontos is az olvasás.
– A könyvek lapjain az írók és szereplőik tudása, érzései és tapasztalatai kelnek életre. Titkokat súgnak a fülünkbe. Új nézőpontokat nyitnak meg előttünk, és így örökre megváltoztatják a világról alkotott képünket – mondta, majd a rendezvény kezdetére utalt. – A könyv és az olvasás ünnepének ötlete itt nálunk öltött testet először. Supka Géza nemcsak a Lehel kürtjével írta be magát a történelemkönyvekbe, hanem megmutatta azt is, hogy Miskolc komolyan veszi ezt az ünnepet – hangzott el, hozzátéve, megtiszteltetés jelen lenni.
– Megtiszteltetés, hogy vannak emlékeink és történeteink, és hogy olyan kitűnő íróink és alkotóink vannak, akik méltó módon elmesélik ezeket a történeteket. Hiszem, hogy nemcsak története van az olvasásnak, hanem jövője is – zárta gondolatait Tóth-Szántai József.
Végül Dankó Dénes, a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Közgyűlés alelnöke mondott ünnepi beszédet, kiemelve, hogy szerinte vármegyénk a magyar kultúra bölcsője.
– Innen indult egykor a nyelvújítás. Kazinczy Ferenc a széphalmi birtokáról irányította a munkát, hatalmas levelezésén keresztül innen hangolta össze tevékenységét a neológusok és a hagyományőrző ortológusok között.
Itt, Vizsolyban nyomtatták az első magyar nyelvű Bibliát – emlékezett meg a fontos irodalmi mérföldkövekről, majd Lackfi János szavait idézte.
– „A könyv egyfajta borotva a léleknek.” Azt kívánom mindenkinek, hogy találjon olyan könyvet, amely simára borotválja a gondolatait – mondta Dankó Dénes.
