Az ötrészes sorozat első cikkében végigvettük, hogyan építették fel a ma Bartók Béla Művelődési Házként ismert épületet, illetve mi volt az előzménye magának az építkezésnek. 1940-ben adták át a házat, ami akkor még nem úgy nézett ki, mint most. – Itt a mellettünk lévő telken egy különálló épület volt, amiből mára már csak egy kis előtér maradt meg. Az egy kisgépjavító szerviz jellegű helyiség volt, de mellette állt egy nagyobb épület is. A házban volt színházterem, irodák, klubhelyiség, valamint a könyvtár – mondta Ágotai József, a Bartók Béla Művelődési Ház Egyesület elnöke, majd beszélt arról, hogy egyre több kulturális civil szervezet lett. – Ezek önképző körökben működtek: festők, modellezők, rádiósok, bélyeggyűjtők, fotósok és még sok más közösség. Közben megjelent az igény a mozgásművészetre is, amikor a szülők eljutottak odáig, hogy a gyereknek is kellene valamit tanulnia a mozgásművészetről, táncról, balettről és hasonlókról. Ezért 1959-ben úgy döntöttek, hogy folytatásként hozzáépítenek egy kétemeletes épületet, több kisebb teremmel, hogy a csoportokat ide tudják hozni. 1960-ban adták át. Elég hamar elkészült, szintén betonból és téglából. Már eleve úgy építették, hogy legyen kazánház is. Akkoriban még olajfűtésű kis sparheltek és szenes kazánok voltak használatban. Ezeknek a mai napig több helyen megvannak a füstelvezető kéményei a kormoló járatokkal – magyarázta.
Az idő múlásával bővült az élet
Mint azt Ágotai József elmondta, a művelődési házban a II. világháború után képzőművészeti csoport is működött. A képzőművészeti szakkör előzményei 1943-ig nyúlnak vissza, vezetését pedig 1952-től Papp László festő- és grafikusművész, rajztanár vette át. Őt az 1956-os forradalmat követő megtorlások idején egyetemistaként bebörtönözték, később azonban művésztanárként dolgozott, és a vármegye képzőművészeti életének egyik meghatározó alakjává vált. Feledy Gyulával közösen alapította meg a képzőművészeti népfőiskolát. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: többek között megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, a Gálffy Ignác életmű díjat, valamint Miskolc Nívódíját. A művelődési házban működő alkotóközösség hagyományát ma a Diósgyőri Vasas Képzőművész Egyesület viszi tovább, ami 1997-ben alakult meg. – Amikor László bácsi már annyira idős lett, hogy nehezére esett a bejárás, Pazár Éva vette át a csoport vezetését, és a mai napig ő fogja össze az egészet. A festők többsége festőtanár volt. Korábban iskolákban rajzot, festészetet és hasonló tárgyakat tanítottak. Foglalkoztak kisplasztikával, rézkarccal, linómetszéssel is. Külön gépeik is voltak. Amikor megszűnt a működésük itt, odaadtam nekik ezeket a gépeket. Lőrincz Róbert vitte el őket, mert ő használta ezeket – sorolta, hozzátéve, Lőrincz Róbert idén lett Miskolc város kitüntetettje: Kondor Béla képzőművészeti díjat kapott.
Fotósok, táncosok és modellezők is jártak ide
A fotósok köre 1950-ben alakult meg. – Az első vezetőjükre nem emlékszem, de Juhász Miklósra nagyon jól. Ő a hatvanas évektől egészen a kétezres évekig vezette a csoportot. Fiatal egyetemistaként lakásszomszédunk volt a Vince utcában. Az első díjnyertes fotójára is emlékszem. Ez valamikor 1964 körül lehetett, amikor már az Észak-Kiliánban laktunk. Egy fekete-fehér fotót készített egy karcsú, hosszú vázáról, benne egy szál tulipánnal, az erkélyen pedig ki voltak akasztva a kis iskolás térdzoknijaim. Ezzel a képpel nyerte meg első díját egy országos versenyen. De Miklós bácsi még a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (Fédération Internationale de l’Art Photographique – FIAP) arany fokozatú kitüntetését is megkapta – mondta Ágotai József, majd hozzátette, Juhász Miklós később korára való tekintettel lemondott, feladatait Koós László vette át, aki ma is vezeti a Diósgyőri Vasas Fotóművészeti Kört.
„Karcsi bácsi” balettcsoportjával folytatta a mesélést az elnök. – Ő tartotta az első balettoktatást a kisgyerekeknek, főként lányoknak, de fiúk is voltak a csoportban. Ezért látható ma is korlát a falakon több helyen – emlékezett vissza Ágotai József.
Mint azt elmondta, a festők, a fotósok és az énekkar a hátsó épületben kaptak helyet, a modellezők pedig lent működtek. – Ott volt mindenféle kisgép, így például szalagfűrész is. Repülő- és hajómodellezéssel foglalkoztak. Nekik is odaadtam a berendezéseket, hogy vigyék el és használják tovább. Majdik Károly ma is vezeti ezt a csoportot, még nyolcvanéves korában is – mondta.
„1955-ben, a Bartók-év tiszteletére került fel az új név a bejárat feletti homlokzatra: „Lenin Kohászati Művek Bartók Béla Művelődési Háza”. (Bartókot 1955-ben a Béke Világtanács posztumusz békedíjjal tüntette ki.) […] 1964-ben a Bartók Béla és a Szinvavölgyi Művelődési Házat egyesítették, s ekkortól Diósgyőri Vasas Bartók Béla Művelődési Ház lett az új név” – olvasható a minap.hu-n Dobrossy István szövege.
