Az est a zeibekiko történetét bemutató előadással kezdődött, majd Nikákisz Szofoklész ismertette meg a közönséget a tánc eredetével és alaplépéseivel. A bemutatót követően a résztvevők is bekapcsolódhattak a táncházba, amelyet Sarantis Mantzourakis élő zenéje kísért.
Klikas-Katsios Sokratis, a Miskolc Megyei Jogú Város Görög Nemzetiségi Önkormányzatának elnöke arról beszélt, hogy a miskolci görög közösség története egészen 1949-ig nyúlik vissza, amikor a görög polgárháború elől menekülő családok Magyarországra érkeztek. A mai közösség jelentős részét már ezeknek a családoknak a harmadik-negyedik generációs leszármazottai alkotják.
– Számunkra nagyon fontos, hogy megőrizzük a nyelvet, a zenét, a táncot és a hagyományokat. A tánc talán a legegyszerűbb módja annak, hogy közelebb hozzuk az emberekhez a görög kultúrát – fogalmazott.
Hozzátette, hogy a jelenlegi formájában 2016 óta szinte minden hónapban megrendezik a görög táncházat, de a kezdeményezés gyökerei egészen a nyolcvanas évekig nyúlnak vissza, amikor az Egyetemvárosban már rendszeresen tartottak hasonló programokat.
A görög kultúra ápolása azonban jóval túlmutat a táncházakon. A miskolci görög közösség rendszeresen megemlékezik az ortodox húsvétról és a görög nemzeti ünnepekről, működteti a Torontál utcai klubhelyiséget, emellett Miskolcon ma is működik a Magyarországi Görög Országos Önkormányzat kihelyezett görög nyelviskolája.
– A népzene, a tánc és a gasztronómia az a három pillér, amelyre a közösségi életünket építjük – emelte ki az elnök.
Mint mondta, rendszeresen szerveznek közös programokat és kirándulásokat is, amelyek nemcsak a hagyományok ápolását szolgálják, hanem a különböző generációk találkozását is segítik. Ezeken a fiatalok és az idősebbek együtt őrzik és adják tovább a görög kulturális örökséget.
Az este középpontjában ezúttal a zeibekiko állt. Klikas-Katsios Sokratis elmondta, hogy a hagyományosan férfitáncként ismert zeibekiko gyökerei az egykori Szmirnáig nyúlnak vissza, a ma ismert formája pedig az 1920-as években, a Kis-Ázsiából Görögországba menekülő görögök körében alakult ki.
Elmondása szerint Görögországban ma már koreografált változatai is léteznek, és a tánchoz kapcsolódó versenyeket, valamint fesztiválokat is rendeznek.
A történeti ismertetőt követően a résztvevők is csatlakozhattak a közös tánchoz, így a Csengey-kert egy estére valódi görög táncházzá alakult, ahol a hagyományőrzés, az élő zene és a közösségi élmény egyszerre kapott főszerepet.
