Egy hosszú augusztus 20-i programsorozat után extrán fájt a korai ébredés. Egy gyors reggeli, némi életmentő frissítő ital, aztán irány a Búza tér: még időben el kell csípni a legszebb paradicsomot és paprikát a télire szánt lecsóhoz.
Útközben azon lamentálunk, vajon mit találunk az ünnepi szünnap után a piacon. Lézengő embereket, akik között kényelmesen lehet majd lavírozni? Vagy péntek reggeli tömeget, amelyen keresztül csak elszánt harcosok jutnak el a legjobb áruhoz?
Nem kell könyökkel utat törni
A parkoló már ad némi támpontot: bő félig megtelt, az automatánál viszont szerencsére nincs sor. Az első akadályt tehát sikeresen vettük. Jó helyen áll a kocsi, ami később nem lesz utolsó szempont, amikor majd több tíz kiló paprikával és paradicsommal kell visszatalálni hozzá. Ahogy egyre bentebb jutunk, megnyugszunk. A kínálat bőséges, vásárló is van annyi, hogy legyen miért egy kicsit zsörtölődni, de azért még ne hagyjunk mindent a francba, és inkább egy üveg bolti lecsóval menjünk haza.
– Vegyesen kell válogatni, a Lucullus mellé kell a sima paradicsom is, mert az mégiscsak lédúsabb – kapunk el egy diskurzust az első standnál. Na, helyben vagyunk, fülelünk, bekapcsolódunk, máris jönnek a piaci Nagy Titkok. Kinek mitől lesz isteni, melyik paradicsomból kell több, melyik paprikát nem érdemes megvenni, és természetesen az sem maradhat ki, hogy a férj vajon mikor mondja azt, hogy „olyan lecsót készítesz, amilyet még anyám sem tudott”, mindenki megelégedésére.
A paradicsomnak is megártott a nyár
– Most indul igazán a szezon, de ez is korábban, mint minden idén – jegyzi meg a pult mögött álló néni, majd érdeklődésünkre elmondja, hogy az idei időjárás a zöldségeket sem kímélte. A kánikula, az aszály bizony a paradicsom és a paprika termésén is nyomot hagyott.
Az árak ugyanakkor első ránézésre nem tűnnek vészesnek. Fajtától, mérettől és minőségtől függően 4-500 forint körül indul a paprika és a paradicsom ára, miközben természetesen jóval drágább áruval is találkozni. A Budapesti Nagybani Piac irányadó árai itt is érvényesülnek.
Persze, lehet 800-1000 forintos paprikát és paradicsomot is találni, de valljuk be: ha az ember egyszerre a teljes családnak, testvéreknek, szülőknek is készíti a téli készletet, akkor nem feltétlenül a Michelin-csillagos paprika lesz a befőttesüveg főszereplője.
A spájzban kezdődik a tél
– Mi már túlvagyunk rajta a papival, 20-25 befőttes üveget töltöttünk meg – mondja Zsóka, aki most gyümölcsért érkezett a Kiliánból.
Mint meséli, náluk komoly hagyománya van a befőzésnek, a házi lecsó pedig szerinte összehasonlíthatatlan a boltival.
– Nincs is jobb a téli napokon, mint bemenni a spájzba, levenni a saját lecsónkat a polcról, majd tojással felütni. Isteni! – mondja mosolyogva, hozzátéve: abban tényleg nem érdemes vitát nyitni, hogy natúr módon, tojással vagy tejföllel az igazi. Ezt mindenki döntse el maga. A lecsóval kapcsolatban egyébként is van néhány olyan kérdés, amely könnyen családi viszályhoz vezethet.
DJ Palotai után lecsó
Miközben a paradicsomot cipelem, egy pillanatra mintha meglátnám az egykori barátokat. Egy DJ Palotai-buli után, az egyetemről kikeveredve némi élelem után kutatunk, zúgó füllel a drum'n'bass-től. Aztán a lángos visszahoz minket az életbe – legalább annyira, hogy valahogy hazajussunk, majd végigaludjuk a következő napot.
Most azonban nincs ilyen luxus. Most befőttesüveg-mosás van. Paradicsom- és paprikadarabolás. Csumázás. A többit pedig rábízom a szakértőkre. Közben persze megint fülelünk. Figyeljük a tapasztaltabbak apró trükkjeit, próbáljuk megjegyezni, melyikből mennyi kell, mikor kell hozzáadni, és mitől lesz majd az a bizonyos lecsó. Mert ha már egyszer péntek reggel kirángattuk magunkat az ágyból a piac kedvéért, akkor legyen valami eredménye. Télen pedig majd levesszük a polcról, felbontjuk, hozzáütjük a tojást, és büszkén kijelentjük: ilyen finom lecsót bizony még életünkben nem ettünk.
Aztán ha mégsem, akkor jövőre ugyanekkor, ugyanitt találkozunk.
Kollégáink videós tartalma arról, ki hogyan készíti a lecsót:
