Megnyílt a IX. Nemzetközi Magyarságtudományi Kongresszus a Miskolci Egyetemen. A rangos nemzetközi tanácskozás középpontjában az önismeret forrásai és a magyarságkép változásai állnak. A kongresszusnak Miskolc mellett Sárospatak ad otthont.
Ünnepélyes megnyitóval kezdődött a IX. Nemzetközi Magyarságtudományi Kongresszus a Miskolci Egyetemen. A rangos tudományos eseményre a világ 22 országának hungarológiai műhelyeiből érkeztek kutatók. A résztvevők több napon keresztül a magyar nyelv, kultúra, történelem és identitás kérdéseit vizsgálják, az idei kongresszus központi témája pedig „Az önismeret forrásai, a magyarságkép változásai”.
A megnyitón Horváth Zita, a Miskolci Egyetem rektora hangsúlyozta: különleges pillanat az intézmény és a város életében, hogy a magyarságtudomány nemzetközi közössége Miskolcon találkozik. Mint fogalmazott, a kongresszus nemcsak a tudományos eredmények összegzésére ad lehetőséget, hanem új kérdések, együttműködések és szakmai kapcsolatok születésének is teret biztosít.
A tudomány feladata nem falak építése, hanem hidak teremtése: múlt és jelen, nemzedékek, kultúrák és tudományterületek között.
– hangsúlyozta Horváth Zita.
A rektor szerint az önismerethez nem elegendő saját múltunk, nyelvünk és kultúránk ismerete: arra is képesnek kell lennünk, hogy önmagunkra mások szemével tekintsünk. A magyarságkép ezért nem egyszerűen egy rögzített kép, hanem folyamatos párbeszéd a múlt és a jelen, valamint a saját és más kultúrák között.
Hosszú várakozás után Miskolcon
A kongresszus történetében különös jelentősége van a miskolci helyszínnek. A rendezvényt eredetileg 2021-ben szerették volna a városban megtartani, a koronavírus-járvány és más körülmények azonban ezt akkor meghiúsították. A halasztás után most végre személyesen is találkozhatott a nemzetközi szakmai közösség. Erről már Professzor Dr. Andrea Seidler, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság elnöke beszélt.
Hangsúlyozta, a kongresszus célja nem egyetlen, végleges magyarságkép megalkotása, hanem az eltérő nézőpontok egymás mellé helyezése és közös értelmezése.
A magyarság képe ugyanis történelmi korszakonként, földrajzi régiónként és kulturális közegenként is változott. Másképp látták és látják a magyarokat a szomszédos országokban, Európa más részein vagy a világ távolabbi pontjain, miközben a magyar közösség önmagáról alkotott képe is folyamatosan változik.
A magyarságkép történeti és területi változatait az elmúlt évtizedekben számos tudományterület vizsgálta. E kérdéskör azonban most először vált egy Nemzetközi Magyarságtudományi Kongresszus központi témájává. Meggyőződésem, hogy éppen egy ilyen nemzetközi tanácskozás kínál kivételes lehetőséget arra, hogy a különböző nézőpontokat egymás mellé helyezzük, összevessük és közösen értelmezzük őket.
– hangsúlyozta Andrea Seidler.
A világ 22 országából érkeztek kutatók
A megnyitón jelen volt Baka András köztársasági elnök, aki arról beszélt, hogy a magyarságkutatás ma már valóban nemzetközi közösséget alkot. Húsz évvel ezelőtt még mindössze egy külföldi előadó vett részt a kongresszuson, ma viszont a világ 22 országának hungarológiai műhelyei képviseltetik magukat.
A magyarságkép nem csupán örökség. Alakíthatjuk mi magunk is a teljesítményünkkel, kultúránkkal, tudományos eredményeinkkel, és azzal, ahogyan magyarként jelen vagyunk a világban.
A köztársasági elnök kiemelte: a magyarságkép vizsgálata az önismeret egyik fontos forrása, hiszen az, hogy milyen kép alakult ki a magyarokról a világban, történelmi tapasztalatokról, kulturális találkozásokról és félreértésekről is árulkodik.
Mint mondta, a tudományos párbeszédhez elengedhetetlen a különböző nézőpontok találkozása és a tudomány szabadsága. A kutatás eredményei pedig nemcsak a jelen számára fontosak: minden feltárt forrás és új felismerés a következő nemzedékek tudását gyarapítja.
A köztársasági elnök külön szólt a két házigazdáról is. Miskolcot az alkotóerő és a mérnöki gondolkodás városaként, Sárospatakot pedig a magyar szellemi élet évszázados műhelyeként méltatta.
Négy kutatót is rangos elismeréssel díjaztak
A megnyitó ünnepség részeként rangos szakmai elismeréseket is átadtak. A Lotz János-emlékéremmel olyan, Magyarországon kívül élő hungarológusokat ismernek el, akik kiemelkedő kutatói, oktatói és tudományszervezői munkájukkal járulnak hozzá a magyarságtudomány fejlődéséhez és nemzetközi megismertetéséhez.
Az idei díjazottak között van Bányai Éva, a Bukaresti Egyetem Hungarológiai Tanszékének vezetője, a 20. századi romániai magyar irodalom elismert kutatója. Munkássága mellett közösségépítő és tudományszervező tevékenységét is méltatták.
A kitüntetettek között szerepel Egyed Emese, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem professor emeritája is, aki évtizedeken keresztül meghatározó szerepet játszott a kolozsvári magyar irodalomtudományi és színháztörténeti kutatásokban, valamint több kutatógeneráció szakmai nevelésében.
Faragó Kornélia, az Újvidéki Egyetem professzora a modern irodalomelmélet és a térpoétika kutatásában végzett úttörő munkájáért, valamint tudományszervezői és mentoráló tevékenységéért részesült elismerésben.
A Lotz János-emlékérem negyedik idei kitüntetettje Andrea Seidler, a Bécsi Egyetem professzora, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság elnöke. A 18. századi sajtó- és művelődéstörténet, a korai bécsi és pozsonyi periodikák, valamint a Magyar Királyság többnyelvű szellemi örökségének kutatójaként szerzett nemzetközi elismertséget.
A megnyitót a Carmina Danubiana együttes koncertje zártja, mely a mohácsi csata 500. évfordulójának tiszteletére állított össze egy dalcsokrot.
Plenáris előadásokkal folytatódott a kongresszus
A megnyitó ünnepséget követően plenáris előadásokkal folytatódott a IX. Nemzetközi Magyarságtudományi Kongresszus szakmai programja. A résztvevők két, egymástól eltérő, mégis a magyarság önértelmezéséhez szorosan kapcsolódó témát ismerhettek meg.
Prof. Dr. Molnár Antal, az MTA doktora, az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontjának kutatója „A közvetítő küzdelmei. Pázmány Péter Róma, a Habsburgok és a magyar egyház között” címmel tartott előadást. A történeti témájú előadás Pázmány Péter szerepén keresztül világított rá a magyar egyháztörténet, a Habsburg-politika és a római egyház közötti összetett kapcsolatokra.
A második plenáris előadást Prof. Dr. Szathmáry Eörs, az MTA rendes tagja, az ELTE Természettudományi Karának, valamint a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpontjának kutatója tartotta „Magyar észjárás a világ tudományában” címmel. Az előadás a magyar tudományos gondolkodás sajátosságait és nemzetközi teljesítményét helyezte a középpontba.
A szakmai programot követően este 7 órától a Miskolci Egyetem Étterem és Rendezvényközpontjában nyitófogadással folytatódott a rendezvény. A vendégeket Prof. Dr. Bene Sándor, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság újonnan megválasztott elnöke köszöntötte.
