Orosz Miklós 1961-ben került kapcsolatba a televíziózással, majd 1965-ben részt vett egy huszonnégy kamerás, zárt láncú ipari televíziós rendszer kiépítésében a kohászatban. Az akkor háromtagú szakmai csapatnak gyakorlatilag nem volt kitől tanulnia: a rendszert saját maguk tervezték meg és építették működőképessé.
Később Sárospatakon és a Gyermekvárosban is televíziós stúdiók kialakításában dolgozott. Az 1975-ben megjelent hordozható képmagnó új lehetőségeket nyitott számára: ettől kezdve a sport világát is kamerával követte. Atlétákról, súlyemelőkről, birkózókról, kajakozókról és labdarúgókról készített szakmai felvételeket, amelyekkel az edzők és sportolók a teljesítményt is elemezni tudták.
Különösen szoros kapcsolat fűzte a DVTK-hoz. Horváth Kálmán riporterrel együtt számos NB I-es mérkőzésről és kupaszereplésről tudósítottak, Orosz Miklós pedig a klub fontos pillanatait is megörökítette. Felvételei nemcsak sporttörténeti dokumentumok, hanem egy korszak miskolci közösségi életének emlékei is lettek.
Pályája során végigkísérte a televíziós technika fejlődését a csöves kameráktól és az orsós képmagnóktól egészen a számítógépes vágásig. Idősebb korában sem hagyta abba a munkát: nyolcvanéves kora fölött is vágott, szerkesztett, kamerát állított, és újabb filmeken dolgozott.
A televíziózás és a DVTK mellett a Bükk is fontos része volt életének. Kamerájával rendszeresen járta a hegyeket és erdőket, megörökítve a természet változásait és szépségeit.
Orosz Miklós közvetlen, derűs ember volt, aki szinte mindenkit „Pajtásnak” szólított. Most elcsendesedett a kamera, nem készül több film, és nem hangzik el többé a jól ismert megszólítás – búcsúzik kollégájától Németh Csaba újságíró, aki a gyászhírt megosztotta.
