Az alapítvány többek közt azért tartotta fontosnak megvalósítani a sétát, mert a század eleji miskolci lakosság 20 százalékát tették ki zsidó polgárok, akik ekkor már zömmel a belvárosban laktak, így városunk polgári arculatát gyakorlatilag nekik (és részben a görög kereskedőknek) köszönhetjük – ismertette Szilágyi Sándor, a Forrásvíz Kulturális Alapítvány elnöke.
A nem szokványos túra idegenvezetője Szabó Tünde Judit helytörténész volt, akinek 2011-ben jelent meg a miskolci zsidóságot bemutató könyve.
A résztvevők megtudhatták például, hogy az egykor szebb napokat látott Arany Szarvas gyógyszertárat egy budapesti gyógyszerész, bizonyos Mayer Rezső vásárolta meg 1846-ban, aki ekkor költözött Miskolcra. Az azóta eltelt közel kétszáz év alatt számos működtetője volt a belváros ezen emblematikus üzletének, amely sajnos 2015-óta üresen áll, a szecessziós stílusú patikabútorai pedig a Herman Ottó Múzeumba kerültek.
Arról is értesülhettek a séta résztvevői, hogy 1881-től állami monopólium volt a telefontávírók, berendezések üzemeltetése, és a kevés kivétel közé tartozott Miskolc. Az ezernyolcszázas évek végén a Pátria tömb helyén állt az első miskolci telefonközpont, amelyet Wilhelm Hermann alapított és üzemeltetett.
A Pannónia Szálló 1860 óta a város tulajdonában állt, s az első bérlője Hipsch Nándor lett, aki korábban a pesti Pannónia Szállodát működtette. Az épületben később többen is résztulajdont szereztek, majd 1949-ben államosították a szállót.
A séta során megtudhatták a résztvevők azt is, hogy a Széchenyi István u. 22. alatt található épületet a Rosenberg család építette 1910-ben, ahol 1940-ig működött Rosenberg Gyula textil-nagykereskedése.
Mellette szinte ugyanekkor épült az Abbázia (későbbi Arany Csillag) Szálloda, amelynek első tulajdonosa Grünfeld Sándor volt. Tőle 1918-ban Rósenfeld Jenő és Schwarz Zsigmond vásárolta meg, s Rósenfeld vezetésével lett a 20-as 30-as évek legnagyobb, leglátogatottabb és leghíresebb szállodája városunknak. A tulajdonost 1944-ben deportálták, majd a szálló szintén az államosítás sorsára jutott.
Az Ady-hídig bemutatták még többek közt a Széchenyin Lőwy József könyvkereskedését, a Lichtenstein László által épített Hitelintézeti Palotát, Szántó Mór és társa Üzletházát, valamint az Ecker-Klein és Sugár Divatházat.
A Déryné utcában állt a város első antikváriuma, korábban Grosszmann Jakab „ódonász”, vagyis régiségkereskedő üzlete, Pilcz köszörűs műhelye, az 1901-ben szerveződött Gazdakör (Miskolci Kereskedők és Gazdák Köre), Lővy Adolf kereskedőháza.
A séta végén megálltak emlékezni a Kazinczy utcai zsinagóga, az Arany János utcai gettó és a Munkácsy Mihály utcai Anglo Danubian Loyd palota mellett is. Ezek szinte mindegyikének története az 1944-es deportálásokban, majd az 1949-es államosításokban ért véget, rendkívül kevés épületben maradt meg az eredeti funkció (pl. az antikváriumban).
