Kiváló darabok születtek a IV. Miskolci Ars Sacra Fesztivál zeneszerző pályázatára, így folytatódott a fesztivál zárógáláján megkezdett ősbemutatók sora a seregszemle végeztével is. Assisi Szent Ferenc halálának nyolcszázadik évfordulójára a szent élete által ihletett, helyi szerzők alkotásai versengtek. Az alkotói pályázatra tizenhárom remek zenemű érkezett be, melyeket a rendezvénysorozat szervezői színpadra állítottak: ötöt szeptember 20-án este a Művészetek Házában, nyolcat pedig október 12-én, 19 órától a Zenepalotában.
Az ősbemutatóra az Éltető Lélek Alapítvány és a szervező intézmények minden érdeklődőt vártak. Sokan meg is ragadták ezt a lehetőséget, hiszen hétfő este dugig megtelt a Zenepalota Bartók terme, még a „csilláron is lógott” a közönség. A zárszót Várhelyi Krisztina, a Miskolci Ars Sacra Fesztivál főszervező ötletgazdája, az Éltető Lélek Alapítvány alapító tagja fogalmazta meg.
Szent Ferenc ihletésével
- Ez nagy nap a zeneszerzőknek, az előadóknak, Önöknek, mert először hallják a műveket és egyáltalán mindenkinek, mert létrejött a zeneszerző pályázatnak az ősbemutató koncertje. Érezzék jól magukat és próbáljanak együtt lélegezni azzal a gondolattal, amit a zeneszerzők ezen a pályázaton át akartak adni – mondta Regős Zsolt Nívódíjas karnagy, az est műsorvezetője, majd köszöntötte az egyházak képviselőit és a zeneszerzőket.
Felidézte, áprilisban összeült egy grémium és Assisi Szent Ferenc halálának idei, 800. évfordulója kapcsán hirdették meg a pályázat tematikáját. A zeneszerzőknek forrásanyagot is rendelkezésére bocsátottak, amiből táplálkozhattak a művek. Formai megkötésük nem volt: lehetett egyszólamú mű hangszerkísérettel és hangszerkíséret nélkül, többszólamú kórusmű és zenekarral kísért mű. Egy dolgot kötöttek ki, a terjedelmet, hogy 10 perc alatti hosszúságú legyen.
A történelem élő művészetté vált
- Nagy szeretettel köszöntön Önöket ezen a különleges eseményen. Az Ars Sacra fesztiválon Miskolc templomai, oktatási és kulturális intézményei adtak otthont a zenei, képzőművészeti és poétikus szakrális művészeteknek. A város utcáin és terein is kézzelfogható volt a fesztivál kisugárzása – foglalta össze köszöntőjében Papp Sándor, a Miskolci Egyetem, Bartók Béla Zeneművészeti Kar dékánja.
„A mai este értékét az is adja, hogy kortárs magyar zeneszerzők új műveit hallhatjuk. Különleges este ez amiatt is, mert amikor egy új zenemű először szólal meg közönség előtt, valami egyszeri és megismételhetetlen történik. Egy gondolat, egy érzés, egy belső világ, amely eddig csak a zeneszerző képzeletében és kottájában létezett, ezen az estén megszólal és immár nemcsak az alkotóé, hanem valamennyiünké lesz. Nyolcszáz évvel ezelőtti imádságok találkoznak a mai napon. A történelem pedig ezen az estén nem emlék marad, hanem élő művészetté válik. Kívánok mindannyiunknak maradandó zenei élményt! Legyen a zene a mai estén: imádság, elmélyülés, elmélkedés és találkozás!”
- fogalmazott a dékán és megköszönte azok munkáját, akik hozzájárultak, hogy az ősbemutatók létrejöhessenek.
Zenemű Ferenc stigmatizációjáról
Elsőként Flach Antal „In Monte Alverna” című kantátáját hallhatta a nagyérdemű. Az alkotással kapcsolatban a zeneszerző Regős Zsolt által tolmácsolta gondolatait: A mű cselekménye a toszkán Appenninekben, Alverna hegyén játszódik, ahová Szent Ferenc, Isten szerelmese, két évvel a halála előtt elvonult, hogy Szent Mihály arkangyal tiszteletére 40 napos böjtöt tartson. Szemlélődése közben egy angyal jelent meg előtte hegedűvel és hárfával, oly hangot hallatva, hogy Ferencet majdnem elhagyta a lelke. Miközben hangos szóval esdekelt a bűnösök iránt irgalomért, felébredt társai úgy látták, imádsága erejétől fogva felemelkedik a földtől és ragyogó felhő veszi körül. A Szent Kereszt felmagasztalása ünnepéhez közeledve egy angyal látogatta meg, felszólítva, hogy készüljön fel türelemmel fogadni, amit az Isten készített számára. Az ünnep napján, miközben a hajnali imádságot énekelte, vívódásai közepette maga a Keresztre Feszített szállt hozzá és Ferenc testébe pecsételte szenvedése jelét. Ezt követően írta le Szent Ferenc a „Fölséges Isten című hálaénekét”, amelyet ma Assisiben őriznek.
Az előadott művek és a közreműködő zenészek a meghívón láthatók:
