Az előadások az országos történeti összefüggések mellett Miskolc és a vármegye eseményeit, a munkástanácsok szerepét, valamint a forradalom irodalmi, képzőművészeti és színháztörténeti vonatkozásait is bemutatták.
A résztvevőket Tóth-Szántai József, Miskolc polgármestere köszöntötte. Beszédében kiemelte: a forradalom emlékezete ma is fontos üzeneteket hordoz, hiszen Miskolc és a vármegye is részese volt az 1956-os eseményeknek.
Mint fogalmazott, a város idén 15 helyszínen emlékezik a forradalom hőseire és áldozataira. Hangsúlyozta, hogy az emlékezés nem csupán a múltról szól, hanem az előttünk járók és az utánunk következő nemzedékek iránti felelősségről is.
A polgármester szerint 1956 történetét újra és újra, egyre mélyebben kell megismernünk, hiszen a szabadság, az igazság és a közösség iránti felelősség ma is érvényes értékek. Úgy fogalmazott: a magyar ember számára a szabadság nem az önzés szabadságát jelenti, hanem a közösség, a nemzet, a család, a hit és a jövő iránti elkötelezettséget. Hozzátette, hogy a konferencia és a kapcsolódó kiállítás az emberi sorsokon, döntéseken és áldozatokon keresztül segíthet közelebb kerülni a forradalom történetéhez és tanulságaihoz.
Az első, ahol kivégzések voltak
Szolyák Péter, a Herman Ottó Múzeum igazgatója a szabadságharc fontosabb eseményeit idézte fel, és megemlékezett az 1956-ban elhunyt miskolci forradalmárokról.
– Miskolc próbált kitartani, de nem kerülhette el a sorsát. Több helyen ellenállók készültek a szovjet csapatokkal való harcokra, de ezekre nagyobb mértékben végül nem került sor. Az Egyetemvárosban így is két áldozatot követelt egy tűzharc. A november azonban az ellenállás időszaka volt a városban – idézte fel a történteket.
Kiemelte, hogy Miskolc volt az első város az országban, ahol kivégzéssel torolták meg a szabadságvágyat.
– Soltész Józsefre is emlékezzünk! A következő öt évben 882 személyt állítottak bíróság elé, 12 személyt végeztek ki közülük 1956 és 1958 között. A megtorlás mint egy elnyújtott szadista szeánsz éveken át szedte áldozatait az országban. Négyszáz ember kivégzése, közel 22 ezer ember bebörtönzése és csaknem 18 ezer ember kitelepítése, a vallatások brutalitása szegélyezik történelmünk dicsőséget és szégyent egyszerre hordozó napjait – fogalmazott Szolyák Péter.
A szabadságvágy megjelenései
Az 1956-os forradalom történetét elsősorban budapesti eseményein keresztül ismerjük, holott a vidéki városok, az egyetemi közösségek és a gyárak is fontos szerepet játszottak a szabadságért folytatott küzdelemben. Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye szintén meghatározó helyszíne volt a forradalomnak.
Az „Amikor fellobbant a szabadság lángja” című konferencia a történettudományi kutatásokra és a helytörténeti feldolgozásokra támaszkodva nemcsak a politikai eseményeket és a forradalmi szerveződéseket vizsgálta, hanem azt is, miként jelent meg a szabadságvágy a társadalom különböző rétegeiben és a művészetekben.
Az előadók között a Miskolci Egyetem, az ELTE, a Herman Ottó Múzeum és a Megyei Levéltár kutatói, történészei, művészettörténészei és színháztörténészei szerepeltek. A program nyitó előadását Ungváry Krisztián, a Miskolci Egyetem Történettudományi Intézetének kutatóprofesszora tartotta „Folyamatosan változó múlt – az 1956-os forradalom értelmezései, 1956–2026” címmel.
Megismerni a helyi múltat
A szervezők célja az volt, hogy a konferencia ne csupán a történelmi évforduló előtti tisztelgés legyen, hanem a helyi múlt alaposabb megismeréséhez és a forradalom emlékezetének megőrzéséhez is hozzájáruljon. A történelmi események mellett ugyanis a személyes sorsok, a helyi közösségek és az egyéni döntések is meghatározták egy-egy város történelmét.
A konferenciához kiállítás is kapcsolódik, amely történeti dokumentumokkal, levéltári forrásokkal, fényképekkel, tárgyi emlékekkel és Szalay Lajos alkotásaival idézi fel az eseményeket. A tárlat november 29-ig díjtalanul tekinthető meg a Herman Ottó Múzeumban.
A programok megvalósulását a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.
