A szülőknek talán megkönnyíti majd a hétköznapjait, hogy hosszú hónapok után nem kell a gyermekük elhelyezésével foglalkozniuk, de a tanárok és a diákok számára kihívás, sőt teher lehet az idei iskolakezdés. Hiszen több hónapos, óvodán, iskolán kívül töltött időszak után kell visszaszokniuk az intézményi szocializációs közegbe. A mostani iskolakezdésre ráadásul plusz nehézségként telepszik rá a vírus jelenléte, az ezzel kapcsolatos óvintézkedések.
Mi most elsősorban az oviból suliba való átmenetre voltunk kíváncsiak. Hogyan élik meg ezt a változást a gyerekek? Mire kell figyelniük a szülőknek? Milyen praktikákkal segíthetnek? És miben tud támasz lenni a pszichológus? Ezekről kérdeztük Kalász Judit pszichológust, család- és párterapeuta-jelöltet.
Biztonság és kiszámíthatóság
Mint minden változásra, az iskolakezdésre stressz-szel reagálhat a gyermek is. Óvónéni helyett tanítónéni; óvodatársak helyett osztálytársak, akik nem feltétlenül ugyanazok; ismeretlen közeg és teljesítmény-elvárás – számos nehézséggel szembesülnek a most első osztályba készülő diákok.
– A kiszámíthatóság az egyik kulcsfogalom. Ez erősíti ugyanis a gyermek biztonságérzetét – szögezi le a szakember. – Ha a szülő például előzetesen elmondja, hogy mi fog történni az iskolában (tanévnyitó, megismerkedés az osztályfőnökkel és az osztálytársakkal kezdésként), már az adhat egy jó alapot. Lesz egy kép a csemete fejében arról, mi következik most. Nem érdemes viszont aggodalmaskodni, mert ha a gyerek azt látja, hogy a szülő stresszel az iskolakezdés miatt, akkor akár azt is gondolhatja, hogy ott valami rossz dolog fog történni. Ez félelmet válthat ki belőle.
Kalász Judit tehát vallja: beszélgessünk sokat a gyerekkel! Mondjuk el neki akár pontról pontra, hogy most majd megtanul írni, olvasni, és olyan dolgokat is fog csinálni, mint az oviban: például tornázni. – Az ismerős helyzetek felelevenítése nagyon sokat segíthet.
Könnyebb lesz persze azoknak a helyzete, akik az óvodából ismert társaikkal együtt ugyanabba az iskolába járnak majd. Vagy ha van egy idősebb testvér, akinek közelsége erőt adhat az idegen közegben. De sok iskola tart évkezdés előtt olyan programot, ahol a szülők és gyerekek megismerhetik a leendő tanárokat, osztályfőnököket – már itt kialakulhat a szimpátia a gyerekben, mondja a pszichológus.
Fontosak a rituálék
Akik másik közösségbe kerülnek, mindig tele vannak kérdésekkel, szorongással, de a szülők ebben is sokat segíthetnek. Például ha elmesélik saját élményeiket, az közelebb hozza a gyermekhez az iskolát. De fontosak lehetnek a legapróbb rituálék is. – Nem feltétlenül csak a szülő feladata a tanszerek megvásárlása, el lehet vinni a gyereket is magunkkal. Így ő választhatja ki a neki tetsző táskát, tolltartót. És fel lehet készíteni az átalakuló napirendre is. A kulcsa az egésznek: legyen elképzelése arról, hogyan fog kinézni az ovi utáni élete.
Elmondhatjuk, hogy mostantól az iskolában fog tízóraizni, ebédelni, aztán majd megy érte apa, anya, vagy valamelyik nagyszülő. – Ezek nagyon egyszerű dolgok, de jól működnek. És kreatívkodhatunk is! Szeparációs helyzetekre olvastam valahol az „ölelésgombról”, amit az első osztályos gyermekek szüleinek előszeretettel ajánlok. Ez pusztán annyi, hogy rajzolunk egy szívecskét a gyermekünk tenyerébe és a sajátunkba. Amikor hiányzik a másik, akkor megnyomhatjuk a „gombot”. Majd a nap végén megbeszéljük, ki hányszor tette meg ezt.
Ha mégis probléma lépne fel…
Persze még így is felléphet teljesítmény-, illetve szeparációs szorongás, vagy bármilyen jellegű probléma. Ha ezek hosszú időn keresztül fennállnak és a mindennapokban problémát okoznak, akkor érdemes szakemberhez fordulni – hogy kinél mikor, ebben nehéz meghúzni a határvonalat.
– Ha valamilyen változás áll be a gyerek viselkedésében, és ez tartósan fennáll, akkor érdemes szakember segítségét kérni. Az iskolapszichológus azért is jó választás, mert ha nem az ő kompetenciája egy adott probléma, akkor nagyon hatékonyan tovább tudja irányítani a szülőt, a gyereket – mondja Kalász Judit.
