Az új tanévben a tanulókat érintő egyik legfontosabb változás a mobiltelefonok iskolai használatának korlátozása lett. Az intézkedéstől azt várják, hogy ösztönzőleg hat az intézményekben a tanulási eredményre és a diákok egymás közötti, társas kapcsolatainak kialakítására. Középiskolás diákokat kérdeztünk meg arról, hogy történt a mobilok begyűjtése az első nap az iskolában, és hogy mit gondolnak az intézkedésről.
Volt, aki azt mondta, érti, hogy miért hozták meg ezt a döntést, de a végrehajtással már nem tud egyetérteni. Más szerint „sokakat dühít” maga az eljárás, hogy mind a telefon leadásánál, mind az átvételnél hosszas procedúra során alá kell írni egy nyilatkozatot. Míg az egyik középiskolás azt mondta, nehéz lesz megszokni a telefon hiányát.
– Értem, hogy miért csinálják, a végrehajtással azonban nem értek egyet – nyilatkozta lapunknak a Fráter György Katolikus Gimnázium és Kollégium 12. osztályos diákja. Labancz Benedek szerint a szünetre vissza kellene adniuk a tanároknak a készülékeket, mert az az ő szabadidejük.
– Azzal egyetértek, hogy az órán ne használjuk, mert eltereli a figyelmünket a tananyagról, ám ha történik valami baj, akkor nem tudunk szólni a szüleinknek. Az intézkedéssel elveszítettük a biztonságérzetünket, és leszűkült az információhoz való hozzájutásunk lehetősége is, de megnehezíti az egymás közötti kommunikációt is. Az intézkedéssel a komfortzónán kívülre kerültünk – magyarázta.
Benedek felvetése, hogy a szünetekben kapják vissza a mobilokat, azért nem engedélyezhető, mert a szünetben nem folyik pedagógiai munka, ezért a szünetekre a mobiltelefon használatát a pedagógus nem engedélyezheti. A rendelet szerint a gyakorlatban az iskolák házirendje szabályozza, milyen módon gyűjtik be, hol tárolják és a tanítási nap végén hogyan adják vissza a készülékeket a diákoknak.
Sokakat dühít
– Én olyan iskolából érkeztem, ahol már tavaly sem lehetett használni a tanítási időszak alatt a mobiltelefont, ezért ez nekem nem volt szokatlan. A fő problémát az okozza, hogy nem tudjuk megnézni az időt, hiszen nem mindenkin van óra, ami miatt le lehet csúszni az órakezdésről. A csengőt meg nem mindenhol lehet hallani – mondta Tukacs Levente.
A Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon első osztályos tanulója elmesélte, hogy náluk minden osztálynak van egy saját doboza, amelyben név szerint tárolják az eszközöket, és mind az eszköz leadásánál, mind pedig az átvételénél aláírnak egy nyilatkozatot. Elárulta, hogy az eljárás sokakat dühít, de ő inkább azon aggódik, hogy mi lesz, ha leejtik, vagy ha történik vele valami. Kifejtette, hogy náluk a mobil munkaeszköz, de a digitális feladatok megoldásához használhatnak laptopot, és a mobilokat is megkaphatják, de ez szigorú szabályokhoz kötött, és tanári engedély szükséges hozzá.
A rendelet természetesen engedélyez kivételeket, így az okostelefonok és más okoseszközök továbbra is használhatók, ha azt a pedagógus oktatási célból, az általa meghatározott időszakra vagy az igazgató egészségügyi célból engedélyezi.
Kivételek
Szabó Vanda lévays diák azt mondta, hogy valójában senkinek sem tetszik, hogy elveszik a mobilokat, de ő kivételes helyzetben van. 1-es típusú cukorbetegségben szenved, ezért a telefonja nála maradhat, mert a bőr alá ültetett, mobil applikációval összehangolható glükózszenzora van, amely mutatja a vérben lévő glükóz szintjét, ami ha leesik, akkor csipog a telefonja. Ezért neki szinte elengedhetetlen eszköz a mobilja. Az egyedüli nehézséget az okozza neki, hogy a barátjával, aki a másik osztályba jár, már nem ad hoc jelleggel, hanem előre kell megbeszélniük, hogy mikor találkoznak majd.
Veres Gabriella, a Fráter György Katolikus Gimnázium és Kollégium tanulója szerint nehéz helyzet alakult ki, hiszen a diákok hozzászoktak már ahhoz, hogy náluk van a telefonjuk, amelynek nehéz megszokni a hiányát. Úgy véli, hogy a tanárok is nehezen tudják megoldani a mobilok tárolását. Véleménye szerint a mobil nem csupán a tanulásban segítette őket, hanem a barátokkal való kapcsolattartásban is. Szerinte azt lesz a legnehezebb megszokni, hogy nem tudják egymást elérni.
